17 vagyok. Eltávolodtam a családomtól. Mintha nem is itt élnék. Semmit se osztanak meg velem. Sok a vita és mindig mindenben én vagyok a hibás. El akarok itthonról menni örökre, de még az érettségim sincs meg. Pénzem meg főleg. Mit tegyek?

Az biztos, hogy akkor nagy vita lenne. Szerintem ne csinálj ilyet. Próbáld meg megkérdezni tőlük, hogy miért viselkednek így veled, mert ez így nem normális. Persze csak finoman beszélgetni.

Ha végképp nem sikerül közös nevezőre jutni-mert ilyen is van-akkor törödj bele és gondolj arra, hogy majd egy szép napon elköltözöl. Szerezd meg az érettségit, esetleg tanulj tovább(mellette is dolgozhatsz) és próbáld meg megteremteni az alapvető szükségleteket. Még a tanulással vagy elfoglalva, ne oszd meg a veled történteket, ne mesélj semmit magadról és talán akkor hátha észheztérnek.

De mondom, elősnek próbálj meg beszélni velük hátha az is elég lesz:)

17/L

Önuralomra intenélek, bírd ki még egy kis ideig.

Ha próbáltál már beszélgetni velük , és semmi hatása, akkor tiplizni kell, de csak később!!!

TÜRELEM! Ami tudom, nem könnyű, dehát a felnőttekkel igen nehéz néha!!! :-)

Majdnem minden fiatal átmegy ilyesmin. Nagy butaság lenne elmenni örökre. Menj el egy többnapos táborba. A távollét sokszor jót tesz.

Mi sem egyeztünk a tesómmal. Semmi sem tetszett amit Ő csinált s neki amit én csináltam. Akkor én is így éreztem magam ahogy te. Most el van menve más városba. Mikor találkozunk nem veszekedünk, még csak nem is kiabálunk egymással.

Szal nem jó az állandó együttlét. Ha nincs hova, akkor legalább a nagyszüleidhez menjél egy hétre.