Szégyelte már magát vki azért, hogy hányan vannak testvérek?

Soha. 4-en vagyunk testvérek, mind felnőttek vagyunk már és szerencsésnek mondhatom magam, amiért ilyen csodálatos testvéreim vannak, nagyon szeretjük egymást. Én örülök, hogy ennyien vagyunk, olyan jó mikor összejön a család, már alig férünk lassan be egy házba ha összejövünk mert mindenkinek van két gyereke, nekik is barát, barátnő, egyedül nekem van 3 gyerkőcöm. :) Nagyon összetartóak vagyunk. Sosem akartam volna pl. egyke lenni, még akkor sem ha ezáltal minden anyagilag az enyém lehetett volna. Olyan jó mikor van kihez elmenni, ahol szeretnek, hol az egyikhez hol a másikhoz. Ha már egy hétig nem látom valamelyiket már hiányzik.

Ne szégyeld te sem.

Sajnos részben igaza van annak a válaszolónak aki azt irta, hogy "lenézik" a nagy családosokat, mert azt hiszik, hogy ők tudatlanok és azért szülnek x gyereket. Mi jó anyagi körülmények között élünk, és mégis voltak akik csodálkoztak, hogy 3. gyereket szültem. Hát bemerted vállalni? Mi az hogy bemertem. Tervezett volt. Mind a 3.

Egyébként apukámék is 7-en, anyukámék 8-an testvérek. Abban az időben ez normális volt. És egy "elcserélt" gyereket (anyukám húgát) leszámitva (nagyim szokta ezt mondani, mert nem tudta hogy kire ütött :D ) mind házat épitett és normális életkörülmények között él.

Nekem egy testvérem van, de örülnék ha lenne még egy tesóm :( De például anyáék 4-en vannak testvérek, abból eggyel tartja a kapcsolatot, az se igaz, hogy összetartóbbak lennének.

De ha majd szülök, biztos, hogy 3 gyerekem lesz.

Amikor egy országban a szülőképes nők átlagosan 1,3 gyereket hoznak a világra semmi meglepő nincs abban, ha az emberek meglepődnek a sok gyerekes családokon. Különösen, ha a családtagon első pillantásra látni, hogy nem megélhetési gyerekvállalással jött a világra.

Azonban a meglepődés az esetek jó részénél inkább pozitív töltetű - bezzeg ők merték vállalni. Akinél meg nem, na, azt meg te nézd le.