Szégyelte már magát vki azért, hogy hányan vannak testvérek?

Szerintem azért lepődnek meg, mert maximum 5-6 gyerekig kivitelezhető az, hogy a szülők valóban törődnek velük, odafigyelnek rájuk, de már ekkora számnál sem nagyon valósul ez meg sajnos. Nem véletlen, hogy leginkább a műveletlen, tanulatlan, vidéki réteg köreiben jellemző a sok gyerek még ma is (és persze a kisebbségnél) - mert fogalmuk sincs róla, hogy egy gyerek nem csak "jaj de aranyos", hanem felelősséggel és sok áldozattal is jár.

Az ilyen emberek, akik általában sorban szülik a gyerekeket, csak arra gondolnak, hogy nekik milyen jó, mert van mivel/kivel eltölteni az idejüket, de onnantól már nem foglalkoztatja őket a dolog, hogy a gyerekek felcseperednek, segíteni kellene őket, megfelelően iskoláztatni, lelki segítséget és támogatást nyújtani, megfelelő lakhelyet (nem 3 gyerek egy szobában ugye), teret, körülményeket, el kellene indítani őket az életben, nem pedig 16-7 évesen diákmunkára küldeni őket, hogy jobban kijöjjenek.

Azért lepődnek meg sokan szerintem, mert a sok gyerekes családoknál ez az általános gondolkodás.

Ismerek olyan sokgyermekes (6) családot is, ahol jó körülmények között élnek, az anyuka és az apuka is bíró/bírónő, szép nagy házban, mindenük meg van a gyerekeknek, a legjobb iskolákba járnak, és emberileg is csak annyit tudok mondani, hogy remek szülők. De az ilyen sajnos ritka! 10-ből 9 nagycsalád nem ilyen, az ember pedig az alapján ítél, amit többségében lát. Ez van...

Kedves Utolsó! Mi az, hogy műveletlen, tanulatlan, vidéki réteg??

Kikérem magamnak. A budapestiek miért lennének műveltebbek?

A kérdésre válaszolva pedig, én nem ítélem el a nagycsalásosokat, csak akkor, ha nyilvánvalóan látom rajtuk, hogy nem jól élnek, tehát nem tudnak törődni a sok gyerekkel.

az olyanokat megvetem akik csak a segély miatt szülik halomra a gyereket.

viszont láttam már sok olyan jó példát ahol van pénz mindegyikre, normális nevelést, iskoláztatást kapnak, tisztességesek a szülők.

ha valaki mesél a családjáról és kiderül hogy sok tesója van, akkor nem nézem le. látszik a viselkedésén, a gondolkodásán hogy putris vagy normális családból való-e.

igazából a csórót is inkább sajnálom, és nem az ő hibájának könyvelem el hogy a szülei felelőtlenek.

hát az én példám pont értelmiségi, és pont Budapest agglomerációjából származó család.

engem is érdekelt ők hogy oldják meg a törődést, onnan tudják a szülők ki hol van (mi 4en vagyunk mégse mindig tudtuk hol a másik)

hogy oldották meg, hogy mindenkivel törődjenek eleget..

"órarendjük" volt, mindenkinek előre be kellett írni, hova megy, vagy hova ment..

egymással törődtek a testvérek, a szülőkkel mindenkinek volt saját programjuk...stb

Igen ez jó ötlet az idő beosztására, de pont az ilyenekre gondolok... nem zavaró egy szülő, vagy akár egy gyerek számára is, hogy egyszerűen nem jut rá minden nap megfelelő minőségi, mennyiségű idő? Mert ahol 4-5-en vannak, ott egyszerűen képtelenség érdemben végighallgatni minden gyermek + a szülők napját, gondját-baját, segíteni a háziban, elvinni ide-oda... valakire sosem jut elég idő valószínűleg.

Plusz azt sem hiszem, hogy ennyi gyermeknek minden dolgát a fejükben tudják tartani a szülők. Pl. kit ki tanít kivel barátkozik, miben jó, mikor milyen külön dolgokra jár, milyen zenéket szeret, mi érdekli, milyen ruhákat szeret... vagy iszonyatos erőfeszítést igényel.

Ennél több gyereknél pedig el sem tudom képzelni, hogy működjön.

Minden tiszteletem azé, akinek ez megy, de én azért csodálkozok rá az ekkora családokra, mert nekem nem menne.

annak a gyereknek aki egyedül van tesó nélkül, annak sokkal jobban igénye van a szüleire, a szülei szinte teljes idejére

egyszer egy egyke elmagyarázta nekem hogy ő sosem akarna tesót(persze ez nem mindegyik egyke gondolja így), és hogy neki jó, mert mindent ő kap, és ő nem tudná eviselni, hogy a szülei szeretetén kell osztoznia

vannak a sok tesós gyerekek, akik összességében sokkal több törődést és szeretetet kapnak, mint a egyke társaik, hiszen ott vannak a tesók..

akárhogy nézem egy 6 gyerekes családban a korkülönbségekből adódóan mindig an aki támogassa a másikat, de mindig van olyan is aki velekorabeli, akivel tud játszani, majd elmenni ide-oda

törődnek egymással.

persze biztosan van amikor úgy érzik, hogy a szülőknek nincs elég ideje rá, de én 1 tesóval is gyakran éreztem így.

az a helyzet, hogy 3 gyerek felett valahogy összetartóbbak a családok a gyerekek is, mert szükséges, míg 2 gyerek gykran utálja egymást..

de bztosan vanank kivételek..

vannak a kisebbségi vagy nem csak kisebbségi családok, ahol nyakra főre szülik a gyerekeket és a segély miatt, vagy csak tudtatlanságukban..

"az a helyzet, hogy 3 gyerek felett valahogy összetartóbbak a családok a gyerekek is"

Ez egy nagyon hülye általánosítás, ami egyáltalán nem igaz. Ha ez így lenne, akkor ma nem lennének magányos, besavanyodott nyugdíjasok ugye, mert az ő gyerekkorukban még szinte mindenkinek 5-8 testvére volt. Hol van az az összetartás mára? Légyszi ne gyere azzal, hogy biztos mind meghaltak.

Ilyenből nem lehet levonni következtetést, hogy melyik család az összetartóbb és melyik nem. Ha erről kutatnának, valószínűleg épp, hogy a nagycsaládosok jönnének ki rosszul, mert ahogy írtuk már, sajnos a nagycsaládosok 80%-a kisebbségi vagy alulművelt, szegény - rájuk pedig minden jellemző, csak a nagy és nemes összetartás, jóban-rosszban nem.

Én éppen úgy látom, hogy aki csak 1, 2, 3 gyereket vállal, az több időt szán rájuk, és jobban átgondolja a gyermekek valós igényeit is, ezáltal többet nyújtva nekik.

Az pedig egy dolog, hogy egy nagycsaládban a testvérek támogatják egymást, időt szánnak egymásra a szülők helyett is - de egy gyereknek nem a testvérei, hanem elsősorban a szülei közelségére, támogatására, szeretetére van szüksége, és ha ebből nem jut elegendő (amit te is írtál), azt nem pótolja semmiféle testvériség.