A felnőttkorú testvérek is szoktak még marakodni?

Még ugyan... Mi hárman vagyunk lánytesók, a nővéreim úgy egymásnak estek mamánk névnapján 1,5 hónapja, hogy azóta se beszéltek. Arról beszélgettünk, hogy ki-hogy-miért éppen úgy neveli, óvja-védi a gyerekét, ahogy, és valahogy nem tudták elfogadni egymás eltérő véleményét. Gyönyörűségesen össze is vesztek, remélem kibékülnének a szülinapomig (3 hét múlva).

Anyósom meg a húga is szépen össze szoktak szólalkozni. Mindig szapulják a másikat egymás háta mögött, aztán évente egyszer kibukik minden belőlük. 2-3 hét mosolyszünet, és minden kezdődik elölről. Ott az irigység indítja el a lavinát mindig: anyósom soha nem fog megbékélni azzal, hogy nem mehetett tovább tanulni (ellenben a húgával), így a testvére jól menő vállalkozásában ő csak egy alkalmazott, és nincs annyi pénze, mint a testvérének.

Igen...

Ngyon szeretjük egymst, de azért szoktunk "marakodni" anyu szeint sosem növünk fe..

Erre apu és a nővére az ünnepi asztalnál ugyanazt csinálta, mint mi...er mibdenki kinevette őket...anyukm... Nem tudom mit varok tőletek, ha apádék is ugyanezt csinálják:P

Igen.

Mi az egész gyerekkorunkat végig veszekedtük,ordítottuk. Verni is vertük egymást egész rendesen.

Mindig azt hallotuk mindenkitől, hogy ha nagy lesz köztünk a távolság /pl:. valaemlyikünk elmegy koliba/ az segíteni fog. Egy fenét segített.

18 és 21 évesek vagyunk de kb. 2 nap amit elbírunk viselni egymás mellett. De az is úgy, hogy egyikünk az egyik szobába a másik meg a másikba.

Én pl:. ma már sokszor tudmást se veszek róla, hogy egyáltalán itthon van.

Sokan ezen megszoktak lepődni. De volt, hogy megkérdezték, hogy tesód itthon van? És nem tudtam rá válaszolni. Mondtam nekik, hogy nem tudom de akár itthon is lehet. /mert vagy én nem voltam itthon vagy ő nem volt vagy úgy elvolt egymagába.../