Miért ilyen velem? Mit tegyek?

Mióta a bátyám belépett a "kamasz" időszakába,mindig nagyon bunkó velem...De csak velem.Most úgy érzem egyáltalán nem is szeret engem...Régen átölelt,megpuszilt.Most örülök,ha nem üvölt velem mindig.Mindig megbánt,és nem is kér bocsánatot.Én megértem,hogy kamasz és ciki,hogy ott van még vele egy húgi,meg vannak néha rossz napjai,de mindig?Én suliban nem várom el tőle,hogy foglalkozzon velem,csak itthon legyen velem rendes.Itthon sem az:/

Mit tegyek? Veletek is volt/van hasonló?