Állandóan tűrnöm kell hogy az öcsém így beszél velem?

Itt a szüleid a legnagyobb hibásak. Ne takarítsanak rá, ne pénzeljék, semmit ne tegyenek meg neki. Ha sokat pampog, akkor meg rakja ki az apád.

Két lehetőség van, az intelligensebb és célravezetőbb az, hogy az egész család összefog, Édesapáddal az élen, és ultimátumot adtok neki. Vagy viselkedik normálisan, tisztelettel, és kiveszi a részét a házimunkából is, vagy költözzön el és lássa el magát, elvégre 18 éves. Ehhez a verzióhoz azonban szükség van a teljes egyetértésre és együttműködésre családon belül. A másik verzió az, hogy (már ha fiú vagy) jól helyreteszed, csak maradandó baja ne essen.

Ez nem összefogás volt, és itt apud a legnagyobb ludas. Naná, hogy az öcséd röhög rajta, ha nem képes férfi módjára viselkedni. Sajnos ebben az esetben nincs más választásod, mint Neked olyan hamar elköltözni, ahogy lehet. Szomorú.

Akkor mond meg apádnak, hogy vagy férfi lesz és helyre teszi a dolgot vagy te elköltözöl. Legjobb lenne, ha anyudat is rábeszélnéd, hogy ő is ezt mondja. A feleségét csak nem hagyná elmenni a gyökér fia miatt.

Ha apudtól tart, akkor egy-két apai pofon. Nem vagyok híve ennek, de a szép szó és az összefogás nem segített, hát nehogy már egy 18 éves fiú tegye tönkre a család tagjait.

Nálunk hasonló a helyzet. Helyretenni senki se meri a h.lyegyereket, mert így is állandó az üvöltözés, meg az, hogy mindenbe beleköt, sajnos de mindenki tart tőle... (az apánk is). Én már volt, hogy összeraktam a cuccaim, hogy akkor elköltözöm...akkor egyszer lett helyretéve. Pár napig csend volt, de ennek már fél éve, mi meg azóta nem is beszélünk egymással. Én nem szólok hozzá, ha ő beszólogat nekem kitérek előle. A szüleimmel szokott veszekedni, beléjük köt, elvárja, hogy kiszolgálják. Ők meg buta módon hajlonganak neki. Én régen megvédtem őket, mostmár nem teszem, mert ők se védtek meg engem, meg amúgyis belefáradtam, hogy nem akarnak hatásosabban fellépni ellene. Én amikor nem otthon vagyok, akkor bent vagyok a szobámban, az öcsémmel meg nem kommonikálok semmilyen szinten. Ha elköltözök, akkor a címemet se fogom megmondani neki, onnantól végképp semmi közünk nem lesz egymáshoz. Lehet ez most sokaknak kegyetlenül hangzik, de történt itt éppen elég minden, hogy ez megérjen bennem. Szerintem te sem tudsz tenni mást. Az én öcsém már egyre jobban kezdi megérteni, hogy a viselkedése miatt magára marad. Vannak néha ilyen kirohanásai, meg látszik is rajta. Nem szereti a családból már senki se különsebbképpen. A szüleink gondoskodnak róla, mert hát a gyerekük, de ennyi. Van még egy hugom, ő se hajlandó beszélni már vele, és a nagyszülők se. Barátai sincsenek. Nője még nem volt soha, de szerintem nem is lesz. Olyan a természete, hogy ahhoz egy ember se alkalmazkodik, ha csak nem muszáj. Én nem sajnálom őt, mert most se igyekszik változtatni. Megérdemli.

18 éves...ki lehet tenni az ajtó elé és zárat cserélni