Állandóan tűrnöm kell hogy az öcsém így beszél velem?

Már régóta megy ez és már eljutottam arra a szintre hogy nem tudom csak úgy elengedni a fülem mellett és ráhagyni... Van egy 18 éves öcsém és pár éve bekattant nála valami, több rendőrségi ügye is volt, ezt tudni kell róla. A haverjainak szinte mindent azonnal, itthon meg megy az "anyázás". A szüleimmel is így beszél, de leginkább anyummal, apummal nem meri meg ezt tenni. Én már hozzá se szólok, mégis mindig belém köt. Múltkor kijelentette hogy én már nem vagyok a testvére és megkaptam a bunkó, k*cs*g és ezek durvább szinonímáit, mert nem tudtam neki azonnal megmondani hogy hol van a fényképezőgéphez tartozó kábel. (amihez több mint fél éve nem is nyúltam) Sorolhatnám még, elég sokáig. Végletekig büszke magára, meg az ő "ügyeire". Mondnanom se kell hogy itthon egy poharat nem tenne arrébb, sőt elvárja hogy mindenki takarítson utána és ugráljon neki. (legtöbbször ebből van a konfliktus) Mert ő kijelentette hogy azért nem segít mert ő iskolába jár. Maximum 7 órája van, de a szüleim akik néha 12 óráznak ők meg csinálják meg, mert ráérnek. Ezt ő így kijelentette. Persze a pénz az kellene mindig. A legnagyobb probléma hogy anyum már belefáradt az egészbe, apum sose foglalkozott ezzel. Nekem meg már elegem van hogy azért járok haza hogy ezt hallgassam. Ha egyszer visszamerek szólni, én vagyok a hibás mert hogy miért veszekedek... Elköltözni nem tudok még, mert tanulok és a diákmunkát arra sem kapok hogy zsebpénzem legyen. Meg ez amúgy sem lenne megoldás mert nem old meg semmit.