Mit lehet ilyenkor tenni tesómmal?

Tesóm és én sose jöttünk ki, már kiskorunkban sem. Ennek lehet az az oka, hogy eléggé különbözőek vagyunk.

Én nagyon sokáig sportoltam /ma már nem járok le mert nem bírom összeegyeztetni, de ugyanúgy eljárok futni majd mindeneste/ emiatt bizonyos szinten tanultam egy kis fegyelmet, megtanultam emiatt, hogy nincs hiszti. Természetem: eléggé barátkozós vagyok, meg segítőkész, kicsit lökött /a környezetembe bárkit megtudok nevetettni/ mindezek mellett viszont nagyon őszínte vagyok. /mindenkinek mindent a szemébe mondok/ Sosem igényeltem azt, hogy én legyek a középpontban.

Tesóm: inkább elvan magában, ha nem akkor meg mindig vagy hisztizik valamin vagy valamin akadésokodik.

Ma is pl:. ültünk az asztalnál neki pont kilett hagyva egy hely és egyből elkezdett a kaján hisztizni, hogy nem fér el, mi ez a kaja meg, hogy ő nem eszik ilyet meg olyat. Aztán talált olyat amit direkt neki csinált mama. Utána anya beszólt a macskára egy kissé ebéd témát és rászóltam, hogy légyszi ne. Aztán elkezdett ezen akadékoskodni, hogy miért szólok rá stb. /pedig látványosan az ő gyomra se bírta a beszólást/

Aztán mondtam, hogy bemehet a szobába enni ha nem tetszik valamit és ezen elkezdett hisztizni. /apáék meg jl meg ráncigáltak emiatt, hogy miért vagyok ilyen/

Aztán mama elkezdett üvölteni, hogy mit képzelek magamról, hogy azt mondom tesómnak, hogy bemehet ha nem tetszik neki valami. Meg, hogy nem szabadna mert úgy se vagyopk olyan okos meg, hogy úgy se fogom semmire se vinni meg, hogy nekem inkább szülnöm kéne. /19 éves vagyok, és mindkettőnknek elég jó szaklmánk lesz/

Meg egésznap azt hajtogatta mama, hogy nem érti, hogy engem, hogy bírnak a suliba szeretni meg, hogy szerinte engem csak elviselnek. /=> ha annyira nem bírnának szerintem akkor inkább tojnának magasról a fejemre de egyáltalán nem ez megy hanem épp, hogy beérek és legalább 8-an körül vesznek és mesélik, hogy mi történt előző nap meg, hogy velem mivan, hogy állunk azzal a sráccal aki bejön/