Tesómmal teljesen más személyiségek vagyunk, emiatt soha nem fogunk jól kijönni egymással?

Nem, ez nem kell hogy így legyen, nem kell hogy mélyüljön a szakadék.

A lényeg, hogy ne a különbözőségekre, hanem a hasonlóságokra koncentráljatok.

Ne azt hangsúlyozzátok, se egymás, se a környezet felé, hogy hú-de-mások-vagyunk, hanem hogy igenis, sokban hasonlítunk, hisz tesók vagyunk.

Nálam és a tesómnál nemrég volt egy ilyen krach, mert ár annyira zavart, hogy mindenki azt hajtogat, hogy milyen mások vagyunk, ezt minősítésnek is lehet venni ugye, hogy ez jobb az jobb.

Ne erre figyeljetek, hanem, hogy hogy tudjátok egymást erősíteni, hogy mennyi mindent tudtok egymástól tanulni.

A nővérednek tessék elmesélni, hogy igenis, szeretnél tőle tanulni, és kitől tanulhatnál, ha nem tőle.

Nem ismerem konkrétabban a viszonyotokat, és nem írtál korkülönbséget, de gondolom nem lehet sok.

Legyetek egymás kiegészítői, és vizsgáljátok felül önmagatokban is azt a sok sztereotípiát, amit magatok felállítotok a tesótokkal kapcsolatban, illetőleg amit ezen a téren a környezetetek rátok aggat, és ne engedjétek, hogy ez eluralkodjon.

A szüleidnek pedig mondd el, hogy igenis, Te is megérdemled az elismerést, és beszélgessetek sokat, ketten is, sokan is.

Ne figyeljetek azokra, akik a különbségeiteket hangsúlyozzák.

Nagyon sajnálom hogy ilyen probléma másnál is van, nagyon fontos, hogy kellő szeretettel forduljatok egymás felé, de menni fog, miért is ne menne, hiszen Ti ketten mindig ott vagytok egymásnak, barátok jönnek barátok mennek, de Ti maradtok! :)

Szeretettel Silmarym

Utolsó: nem működik, hogy többes számban mondod nekik a tanácsokat, mert látod, a kérdezőben van közeledési vágy, de a testvére elég rosszindulatú.

2013. szept. 21. 18:21-nek pedig: ez nem igaz.