Van itt olyan, aki utálja a testvérét vagy nem tartja vele a kapcsolatot, nem beszélnek egymással?
1es vagyok!
Hogy miért? Amikor az édesanyánk meghalt, pontosan azon a napon közölte velem, hogy neki csak x összeg kell a ház részébôl. Nem azzal foglalkozott, hogy az anyja meghalt, hanem a pénzzel!
Ez volt a legfontosabb neki!
Nagyon pénzéhez.
Nem tartom a testvéreimmel a kapcsolatot, mert nagyon felszínesek, kifelé másoknak játsszák az agyukat, családon belül meg mindent csak kritizálnak és semmi nem jó nekik.
Pedig anyámék is meg én is igyekeztünk a kedvükben járni, nem megsérteni őket.
Na ők pontosan ezt használták ki (idáig), érdekes módon mindig csak akkor jutottunk eszükbe, ha kellett valami, vagy el kellett intézni valamit, szóval csak érdekből.
Aztán meg megcsináltad neki és nemhogy megköszönte volna, hanem megint kritizált tovább.
Hát tudod mit, az ilyen menjen a fenébe én azt mondom! Az ilyen minden, csak nem testvér.
Igen van.
Sose volt valami jó kapcsolatunk, nem bízhattam meg benne sose, mert ha elmondtam neki valamit az másnap a fél város tudta..nekem pedig fő a bizalom, mindenféle kapcsolatban..
Máshogy bántak velünk.. Neki mindent lehetett nekem semmit és ez a mai napig fáj nagyon ez(is).
Teljesen különböztünk..ég és föld szó szerint.
Mocskos dolgokat terjesztett rólam, meggyanúsított mindennel, lejáratott, hazudik..
Rettentően kétszínű. Rám fogta, hogy loptam tőle (pénzt, nem keveset!) Érted, a saját testvérére ilyet fog, miközben ő baszta el valamire, és kellett volna neki még pénz ezért visszaadták neki majd hogy nem dupláját, engem meg sz@rozt@k világ hírével, holott soha a büdös életben nem loptam semmit,még 5ft se...(hozzátenném, hogy ő volt az aki kisebb korában lopkodott a boltból)
És sorolhatnék még sok példát. Ami közös cucc volt azt mindig kisajátította..kaptunk valamit azzal a címszóval, hogy ezt felezzétek el, én abból sokszor semmit se láttam.Érdekelt valakit?Nem..fő, hogy ő boldog legyen
Gyűlölöm..pedig a testvérem...
Hányszor gondolok arra, hogy milyen lehet a normális testvéri kapcsolat..vagy, hogy de jó volna ha nekem is lenne...
Hajaj... Tudom h sokan meg fognak kövezni, de kövezzetek, én csak őszinte vagyok.
Nos, nekem van egy hugom, aki autista, nem beszél, nem olyan mint amilyennek egy 18 évesnek kellene h. legyen. Én nem utálom őt, csak nem birtam elfogani ezt. én 6 éves lehettem, ő meg 3 mikor kiderült a baja. Én sose tudtam vele gyerekként játszani, vagy éppen fiatal felnőttként elvinni egy jó buliba, megbeszélni vele a dolgaimat, vagy számitani rá. Eléggé szar gyerekkorom volt, próbáltam felé közeledni, de feladtam. Tudom h nem tehet róla, ezzel tisztában vagyok, de nem tudok rá ugy tekinteni mint egy testvérre... szégyelltem a dolgot, mivel faluban éltünk, engem gyerekként elég sokat csúfoltak ezért, pedig se ő, se én nem tehettem róla. Én inkább eltussolom ezt az egészet, nem beszélek róla, meg nem is foglalkozok vele, havonta 2x ha látom, mert bentlakásos suliban él, szüleimmel jó a kapcsolatom... Sajnos ezt nem tudtam elfogadni, SENKINEK nem kívánok ilyen testvért, aki hajnali 2kor őrjöng, stb....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!