Mit kezdjek egy enyhén szellemi fogyatékos tesóval?

Nem értem, miért bosszantott fel titeket a kérdező stílusa. Látszik, hogy nem rosszindulatból írta, csak dühös a kialakult helyzet miatt.

Amúgy van egy barátnőm, akinek van egy elég problémás öccse, de ő azért lett olyan, amilyen, mert senki se foglalkozott vele gyerekkorában. Egyszer náluk voltam, ott volt az anyja is, aki nagy ritkán járt csak haza és láttam, hogy belerúgott a gyerekbe csak úgy, minden ok nélkül. Úgyhogy akár törődés és szeretethiány miatt is romolhat a húgod állapota.

Hát, én se tudom, mi az a Wlan, lehet, hogy én is debil vagyok? Sőt, nem is érdekel, mi az a Wlan, akkor meg nyilván egyenesen imbecil...

A kérdésedre meg az a válaszom, hogy ilyen stílusban ne kezdj vele semmit, ugyanis attól, hogy szellemi fogyatékos, ő is ember, de olyan érzésem volt a kérdést olvasva, mintha valami ritka állat megszelídítéséről írnál. A húgodnak pedig attól, hogy agyilag nincs teljesen rendben, érzései vannak.

Akkor abba lehet hagyni a fölényes lehurrogását a kérdezőnek és a wlan témát is. Nem unkátok még?

A legnagyobb baj: a sérült gyerek magára lett hagyva. Akit az anyja is elhagy- az önmagában elég vesztes a világon, itt meg még egy nem kezelt, fejlesztett sérülésről van szó. Ezek a fejlesztések akkor működnek, ha minél előbb történnek. Gyakorlatilag egy idő után már nem is lehet. Tehát az anya figyelmetlensége miatt súlyosbodott a helyzet (nem a testvérek dolga ez..)

Érdemben:00:07 és Rémszarvas00:26 -os hozzászólását kellene folytatni.

" Gondolom a türelmet kéne először gyakorolni vele szembe"

-ezt nagyon jól gondolod kérdező. Csak nem elég és sajnos ezt távgyógyítással nem is lehet fejleszteni.

Meg kell találni azt a szakembert, aki foglalkozik vele. A helyi nevelési tanácsadóban kellene először megpróbálni: ott talán tudnak érdemben foglalkozni vele.

Erősen kamuszagú a dolog szerintem, de mindegy. Én már azon sem lepődöm meg, ha egy családban halmozottan vannak ilyen idióták (nem, nem a testvéredre értettem).

Kezdetnek olvasd el a Virágot Algernonnak című könyvet. Utána szállj egy kicsit magadba. Aztán ha már rájöttél, hogy te hol rontottad el az egészet, akkor próbálj tenni is valamit, mert a jelenlegi hozzáállásod semmit nem segíthet.

Annyira amúgy nem lehet debil. Az orvosok nem sunnyogják el az ilyen papírokat (mi oka is lenne rá?), meg az iskolában is intézkednének a pedagógusok, és ha azt látják, hogy a szülők nem lépnek, akkor ebben az ügyben is intéznek bizonyos dolgokat.

Amúgy pedig fogod, és elviszed egy szakemberhez. Az majd megmondja, mit kell tenni.

Nekünk a családban van egy ilyen kislány. Meglepő, hogy ti csak későn jöttetek rá, mert nála már szülés után tudták, hogy oxigénhiányos, de ha eddig nem vették észre, talán nem annyira súlyos.

Ezt a lányt nagy türelemmel nevelgették otthon, nem hülyézték le. Szakmát tanítanak neki, szerintem az érettégit vagy el lehet felejteni, vagy ha leteszi, akkor nem olyan súlyos az esete.

Arra kell megtanítani, hogy önálló legyen, legyen szakmája, keresete - és minden másra is, hogy egyedül is lakhasson. Hasonló emberek társaságát is jó lenne megtalálni, biztos, hogy akár a neten is találhatsz ilyen csoportokat.

Hogy te mit tehetsz messziről? Tájékozódsz és amit megtudtál, azzal állsz anyád elé. Aztán addig rágod a fülét, míg meg nem csinálja, amit mondasz neki. Ha nincs más, magadhoz veszed...ha te is otthagyod, nincs más, aki törődjön vele.