Mit kezdjek egy enyhén szellemi fogyatékos tesóval?

Lány, és felsős már. Elsős kora óta voltak problémák vele a suliban, bár már az oviban is maradt egy évet pluszban, pedig nem kellett volna a születési hónapja miatt.

Aztán anyánknak egyszer volt ideje, és elcipelte dokihoz, meg még párhoz, akik megállapították a debilséget, miszerint születésnél oxigénhiány léphetett fel. De amúgy erről semmilyen papír nem beszél.

Ezután anyánk dugdosta mindenféle speciális suliba, de csak rosszabb lett, úgyhogy maradt normálisban. Semmilyen barátja nincs nagyon, meg csúfolják...

Én már külön élek elég rég óta (amióta suliba ment), meg jó messze, így nem nagyon vettem részt a családi életben.

Ez meg a másik. Most, h tinédzser lett, gondoltam csak utol lehet érni neten, de nem.

Ahhoz is hülye. Mármint szó szerint.

Most volt nálam, meghívtam magunkhoz pár napra, és gyerekek... Én annyira nem akartam elhinni a mendemondákat, de a hugom tényleg fogyi.

Olyan szinten van, mint az ovis korában. Szerintem az oviban kapta a legtöbb törődést, meg odafigyelést....

A beszéde, a szókincse, a gondolkodása!

Beállítottam az okostelefonján a wlan-t. Neki olyanja nincs, csak kölcsönkapta otthonról.

Nem tudta mi az a Wlan. Azt sem, h hol van a lakásban.

Koncentrációs zavarai vannak, tiszta antiszociális. Mondjuk szerintem ebben már az is közrejátszik, h egyedül van otthon, minden tesója kirepült.

Én innen nem tudok sokat tenni, de mégis szeretném jobban megérteni, h miért, meg hogy hogyan kéne.

Anyánk egy gyökér ez ügyben, meg az új pasija is...

Vmi ötlet? Gondolom a türelmet kéne először gyakorolni vele szembe, de nehéz interneten keresztül kommunikálni szóban, mert anyánktól még laptopot sem kap, h skypeolhasson!

anyánk meg szarik felvenni a telefont!

Ötletek?