Tesómék várandósak, én meg nem tudom hogy álljak hozzá?

Elég nagy baj van, mert nem terveztek gyereket, pár hónapos kapcsolat, és mindketten egyetemre járnak. Én most leszek 10.-es, és eddig is elég távolságtartó voltam a bátyámmal, de ez a dolog még rosszabbá tette az egészet. Anyáék higgadtak, vesznek házat nekik, ők meg megházasodnak, eddig az a terv, hogy szépen nevelgetik majd, de mind tudjuk, hogy ez nem olyan egyszerű dolog, és három hónapos kapcsolatból nem lehet csak úgy elindulni, hogy terhesség miatt már azonnal lekössék magukat egy életre. Nyugodtan legalábbis nem. De csoda még történhet... Na és az a kérdésem, hogy valakinek a családjában fordult-e elő ilyesmi, szerintetek mi lesz a "család" jövője? Az oké, hogy a húszat már betöltötték, de még mindketten éretlenek, és én meg nem tudom, hogy örüljek, mert van ebben néhány jó dolog is (egyelőre rendesnek tűnik a lány, de nem annyira ismerjük, mit lehet tudni?!) szóval a gyermekáldás általában (áldás) jó dolog, viszont ez nagyon rosszul is elsülhet (munkájuk nincsen, "majd lesz" a mi családunk éppen ki tudja fizetni a nagyobb költségeket(mondtam a házat) de azért a saját lábukon kéne megállni...) és olyan rossz, hogy tesómmal egyszerűen nem tudok beszélni... nagyon távolságtartóak vagyunk. de ha beszélnék is vele, nem venne komolyan, és nem tudom azt sem, hogy nyúljak a témához, mert neki is érzékeny dolog, az is elszomorít, hogy mivel nem szívesen beszél róla (tulajdonképpen a lány hibája szerintem, mert védekezni az ő dolga lett volna, már az esemény utáni tablettára gondolok, de ő nem tette, és ebből most tesóm szív leginkább) és talán azért nem beszél róla szívesen, mert nem találja helyesnek a döntést, azt sem tudom, örül, vagy nem örül... és azt is írjátok le, ha szerintetek igazam van, hogy az ilyenről csak a lány tehet (én is lány vagyok)az abortuszt meg ugyebár nem lehet rákényszeríteni. egyszóval így simán sarokba lehet szorítani a fiút! (azt nem tudom, mennyire nagy köztük a szerelem, de jó a kapcsolat, (eddig..) annyi biztos.)