Pokoli testvér? Hogyan kezeljem?

17 éves vagyok és van egy 9 éves húgom. Gyakorlatilag mióta eszénél van iszonyatos a kapcsolatunk. 7 voltam amikor ő megszületett, nagyobb testvérem nincs, én voltam a szüleim első gyereke. Ahogy ő megszületett én egyszerűen ott lettem hagyva. Nem igazán emlékszem abból az időből semmire, nem is nagyon akarok. A lényeg, hogy annyira gonosz kis dög lett belőle, hogy nem tudom elmondani. Ott tett nekem keresztbe, amióta csak az eszét tudja, ahol csak tudott. Egészen kicsit korától kezdve szemétkedik. Kezdődtek a szokásos dolgok, hogy eltulajdonította a cuccaimat, véresre mardosott mindenféle ok nélkül, folyamatosan hisztizett, ordibált, a földre vetette magát. 14 éves koromig egy szobába voltunk zárva, nem volt külön szoba. Annyira megutáltam, hogy egyszerűen rosszul vagyok a látványától, a hangjától, a cuccaitól, mindentől, ami rá emlékeztet. Pedig egyáltalán nem vagyok egy olyan gyerek, aki nem fogadja el a másikat vagy gonosz a másikkal. Én mindig nyugodt gyerek voltam, ő mindenben pontosan az ellentétem. Most hogy megnőtt úgy viselkedik mint azok a hülye kis pi.csák a Disney csatornán. Akkora k.urva lesz belőle, hogy csak na. Már 9 évesen olyanokat csinál, hogy az én pofám szakad le. És változatlanul gonosz. Sajnos nekem meg időnként olyan dührohamaim vannak, hogy bizisten gyakran nagyon kevés kell hozzá, hogy ne fojtsam meg. Pedig a saját testvérem és amióta ismerem, utáljuk egymást. A szüleim is mindig az ő pártját fogják, akármi van, mindig én lettem megverve. Az anyámmal meg ők a "csajok" és gyakorlatilag vagyok én meg vannak ők. Az anyámmal is botrányos a kapcsolatom, lassan ott tartok, hogy tőle is rosszul vagyok. Normális ez? Mit tehetnék, hogy ne szakadjon el a cérna és ne essek neki a húgomnak?