Anya állandóan azzal csesztet, hogy foglalkozzak a húgommal, nagyon összevesztünk. Nem nekem szülte! Kinek van igaza?

Sziasztok!

16 éves lány vagyok,8 éves a húgom.A hugival igazából nincsen semmi baj,nagyon szeretem,szívesen foglalkozom vele,ő pedig állandóan rajtam csüngene. :) Most itt a nyári szünet,a szüleink dolgoznak,én itthon vagyok,ahogy a húgom is.Augusztusban lesznek anyuék szabadságon.Elvileg én vigyázok a húgomra.Persze ő már nem kisbaba,akinek lesni kell minden lépését,eljátszogat egyedül is,de igényli a társaságot (legtöbbször nyilván az enyémet.) Én viszem kb. mindenhova,a kis osztálytársaihoz,játszóházba,uszodába...Viszont így én nem élvezem a nyári szünetet.Ha a barátaimmal találkozom van hogy viszem magammal,ők nagyon rendesek tolerálják,a barátom,pedig saját húgaként tekint rá,de én így se érzem magam felhőtlenül.Szeretném óvni (baráti körben volt rá példa,hogy a nagytesó miatt kallódott el a kisebb),meg folyton figyelem.Azt nem mondhatom,hogy nem tudok a barátaimmal találkozni,mert ha úgy van anyu hazajön korábban,vagy elengednek este ilyesmik,de értitek a nap nagy részében velem van,nyaggat,hogy menjünk el valahova,nézzem meg a játékait,melegítsek ebédet neki,vágjak gyümölcsöt.Nem vagyok nyugton,elég önálló,de múltkor is két percig nem voltam résen,belelépett egy darázsba.Mondtam anyának,hogy én ezt nem bírom,pár napot vagy órát bármikor vigyázok rá,de ez nekem sok.Ő kikelt magából,hogy mindent megkapok,és ennyire vagyok hálás,ők igyekeznek,hogy nekem meglegyen a kellő szabadságom,de napközbe nem tudnak mit csinálni stb. Én meg rávágtam,hogy nem nekem szülte,oldja is meg ő.Felhívta a nagyit,és megállapodtak,hogy holnap este elviszik hozzá (130 km-re laknak),de a húgom nem nagyon szeret ott lenni (idősebb nagyszülők,falu ahol konkrétan semmi nincsen,unalmas,a nagyival jól elvan a húgom,de csak pár órát,meg különben is elég anyás),anya nemrég mondta el neki,és a húgom meg sírva jött hozzám,hogy ne engedjem,meg,hogy ő jól elvan velem itthon,és álomba sírta magát mellettem.Lelkiismeret furdalásom van,de ha nem megy,akkor én ugyanúgy legyek vele itthon,ne legyen egy perc nyugtom se,és ez nekem se jó,de a hugicámat közben meg sajnálom.

Szerintetek mi legyen?Kinek van igaza?