Miért viselkedik így az öcsém? Hogyan tudnám jó útra téríteni?

Sziasztok! :)

Kezdeném is. Van egy öcsém és egy húgom, akik ikrek és most lesznek 10 évesek, én pedig a nővérük vagyok, mindössze 5 évvel öregebb náluk.

A hugicám nagyon aranyos kislány, sosem volt vele semmi balhé, viszont az öcsém (továbbiakban L.) egyszerűen kibírhatatlan, hogy enyén fogalmazzak. L. két éve felfedezte fel az internetet és egyből ilyen számomra semmitmondó, 9GAG-hoz hasonló, magyar oldalakat kezdett el nézegetni és teljesen belemerült a számítógép, játékok és marhaságok világába. Igazából nekem mindegy is lenne ez, hisz nem érint, ha nem vett volna fel ez által egy olyan stílust, ami maga a pokol.

Nagyon tiszteletlen, főleg az idősebbekkel és a családjával, kulturálatlan, úgy viselkedik a vasárnapi ebédnél, hogy elmegy az étvágyam, egész nap a számítógépet nyúzza, semmit nem csinál, iskolaidőben nem tanul, neveletlen és ami a legjobban bosszant az a beszédstílusa. A családban senki nem beszél olyan kulturálatlanul, mint ő. Minden második szava valami gyomorforgató trágárság. Az iskolában a tanulmányi átlaga is 30%-al romlott idén. Emellett mutogatja magát, perverzkedik.

Rossz a viszonyom vele. Oké, testvéri szeretet természetesen van, de én sosem ártottam neki semmivel, sosem volt egy rossz szavam sem hozzá, sőt. Mindig törődtem vele, sokat játszottunk is régebben, én tanítottam meg írni, kerékpározni, segítettem neki járni tanulni picúr korában, evőeszközt helyesen használni, stb. Ennek ellenére úgy beszél velem, mint a kocsis a lovával, mint egy utolsó senkivel, vagy még annyira sem. Mindegy, leírom. Valamelyik nap konkréten ler*bancozott csak úgy unatkozásból és ez a LEGENYHÉBB dolog amit eddig mondott rám.

Ma is volt vitánk. Ugye én a nagyimtól tavaly kaptam szülinapomra egy saját, asztali számítógépet, csak az a gond, hogy az öcsém azt hiszi, hogy az az övé és egész nap azon lógott. Nos, annyi vírust összeszedett, annyiszor állította be Biebert és a One Directiont háttérnek, annyiszor törölte ki véglegesen az éppen íródó történelem esszémet, annyi ízléstelenséget töltött le, annyiszor keverte össze a fájlokat és annyiszor kellett újratelepíteni a Windows-t miatta, hogy elegem lett és lejelszavaztam a SAJÁT számítógépemet. Ne tudjátok meg mekkora rohadt hülye p*csának lettem titulálva megint. Anya pedig két órán át magyarázta, hogy ne sértegessem az öcsémet. Az a vicc, hogy L. mondott rám békát-kígyót, én semmi ilyet nem mondtam, nem emeltem fel a hangom, nem kiabáltam vele, csak hallgattam, hogy szerinte mi vagyok.

A húgomat is megállás nélkül piszkálja. Úgy kezeli őt meg engem is, mintha a csicskásai lennénk és kötelességünk kiszolgálni és lesni minden óhaját-sóhaját. Ha nem így teszünk, akkora hisztériát csap, hogy a szomszéd utca is hallja.

Az a legbizarrabb az egészben, hogy anyámék abszolút tolerálják L. viselkedését. Montam már nekik, hogy fogják vissza a gyereket, de anyám csak a vállát vonta meg. Legutóbb is emítettem, hogy kéne valamit kezdeni a helyzettel, de engem hordott le a sárgaföldig az anyám, hogy mit képzelek, hogy merem kritizálni a pici-maci kis L.-t és hogy van képem beleszólni és az életébe és belegázolni a csöpp kis lelkébe a kiskirályfinak. Pedig anyámra is mondott már a r*banctól kezdve MINDENT. Fogalmam sincs mit kezdjek ezzel. Az egyetlen személy, aki meg tudná nevelni végre, az öcsém pártjál áll...

Hogyan lehetne leszoktatni az öcsémet a nyomdatintát nem tűrő szavakról és erkölcstelen viselkedésformáról? Mert érzem, hogy ebbe nekem kell beleszólnom, és nekem kell ennek végetvetnem, ha már a családban senki sem hajlandó foglalkozni a témával.

Sokszor elbizonytalanodom, és azon gondolkodok, lehet, hogy bennem van a hiba és nem másokban. Azt nem is említettem, hogy régen sokkal jobban kijöttünk egymással, filmet néztünk, zenét hallgattunk, társasjátékoztunk a hugicával együtt, de manapság egy szobában sem tudunk megmaradni anélkül, hogy belém ne kötne, és szerinte tök vicces, hogy minősíthetetlen szavakkal illet engem csak úgy.

Szerintetek jogos a felháborodásom?

Nagyon megköszönném, ha tudnátok segíteni nekem.