Mit tennél, ha az öcséd elmondaná neked hogy meleg és megkérne, hogy ne szólj a szülőknek?

semmiképpen. ahogy eljutott arra a pontra, h nekem elmondja, talán idővel eljut oda is, h a szülőkkel is megossza ezt a nehéz terhet.

érintett vagyok a témában. nem fecsegném ki az öcsém legbizalmasabb dolgait senkinek. nagyon sok homoszexuálisról azért gyanítható a dolog, még ha nem is mondja ki nyíltan senkinek. magányügy. megtisztelve érezném magam, ha elmondaná, és teljesen magától értetődő lenne, h nem mondom el másnak.

soha nem áldoznám fel a tesómmal való jó viszonyomat semmiért és senkiért.

egyébként is, neked miért állna érdekedben ezt elmondani az ősöknek?

Én is szülő vagyok, és mindig jó ha tudom mi bántja vagy minek örülnek a srácaim,.

Viszont ha testvérek úgy döntenek hogy a titkuk titok marad akkor tartsák tiszteletben amit ígértek egymásnak. Ne mondja el. Ha eljönne az ideje akkor jobb lenne ha maga a gyerek állna a szülők elé és mondaná el..Nem kéne a testvérnek csúnyán hátba támadni a testvérét mert nem tudta tartani a száját..

Öcskös: Meleg vagyok.

Én: Oké.

Öcskös: Ne mondd el anyuéknak.

Én: Oké.

Ha megkért rá, teljesítem. A szülőknek nincs joguk tudni. Az öcsédnek van joga elmondani nekik. Az ő élete, ő dönti el, mikor akarja elmondani nekik.

Maximum akkor mondanám el nekik, ha erre kérne, máskülönben nem.

Természetesen tiszteletben tartanám a nem élnék vissza a bizalmával. Miért is tenném? Mi vagyok én: hírharang, hogy amit megtudok, azt azonnal kürtöljem tovább?

Majd ha itt az ideje, az öcséd elmondja a szüleinek is. Egy jó testvérkapcsolat pótolhatatlan, mert az ember egy életen át támaszkodhat valakire a bajban, aki biztosan mellette áll - míg a szülei előbb-utóbb meghalnak. A férj, a feleség elhagyhatja, megcsalhatja, de egy jó testvér mindennél többet ér! Mindennél és mindenkinél.

Csak az tudja ezt igazán, aki már elvesztett egy jó testvért.

Nálam is hasonló volt a helyzet, ez esetben én vagyok az öcs, aki színt val a bátynak. Bár a testvérem nem mondta ki nyíltan szüleinknek (de ez mai napig is homály, hogy vajon mennyit és mit mondott nekik), de attól kezdve vmit sejtettek a szülők. Egy évembe telt, mire összeszedtem a bátorságom, és elmondtam nekik. Meglepett, hogy meglehetősen lazán kezelték a helyzetet, nem lett dráma és semmi hasonló. Ez esetben bátyám jószolgálatot tett azzal, hogy vmit sejtetett szüleimnek, mert fel tudtak készülni. Ehhez azonban elfogadó, szeretetteljes szülőkre is szükség van. Anélkül halott az egész ügy...

Viszont megjegyzem, hogy kivételesen jól tette bátyám, hogy sejtetni engedte szüleimnek a szitut, de egy másik irányba meg elárult. Az akkori barátnőjének mondta el, holott én neki nem akartam, legalábbis jóideig nem.

Azóta nem avatom be bizalmasabb témákba,ill. megválogatom, hogy mit mondok neki. Noha azért viszont éppen hogy hálás vagyok, hogy részben neki köszönhetően szüleim felkészültek egy _más_opcióra.

Kicsit furcsa szitu, de ilyen is van. Attól még megvagyunk tesómmal, és nem változott a köztünk lévő testvéri kapcsolat... csak mindent kétszer átgondolok, mielőtt bármibe is beavatom.