Hogyan adjam anyukám barátjának a tudatára, hogy nem fogadom szívesen, amikor itt van?

Igen, gyerekes ötlet.

Felnőttes az lenne, ha leülnétek vele és az anyukátokkal megbeszélni.

Inkább azt kéne megmondani anyukátoknak, hogy nem kedvelitek a barátját, ezt természetesen kiegészítve azzal, hogy miért nem.

Apukádnak, mint felnőtt embernek lehetett volna több esze is, mint ilyen tanácsokat adni, aztán kibújni a felelősség alól.

Mikor együtt van mindenki, anyád, a pasija, a tesóid, csak úgy, mellékesen dobjátok fel a témát:

És most, hogy mind egy fedél alatt lakunk, meddig szeretnél még minket levegőnek nézni? Úgy jó, ha csak te nem köszönsz nekünk, vagy nekünk sem muszáj?

Ha egyikük (vagy mindketten) besértődnek, akkor nézzétek ti is levegőnek. Nem érdekes, ha beszél, tök mindegy, mit mondott, mintha ott sem lenne. Ha reklamál, akkor az orra alá lehet dörgölni, hogy ő is pont ezt csinálja.

A szabályok mindenkire vonatkoznak. Ha nektek "foglalkozni" kell vele, akkor neki is veletek, ha neki nem muszáj, akkor nektek sem.

Anyádnak pedig tudomásul kell vennie, hogy egy fedél alatt, kvázi egy családként kell működnie a dolognak: nem élhet úgy, hogy vannak a lányai, akikkel egy család, meg van a pasija, akivel egy pár, és a kettőnek nem kell keverednie pár négyzetméteren. Nem lehet különválasztani.

Így csak konfliktusok lesznek. Elég belegondolni, hogy sorban állás szokott lenni a fürdő előtt, a legtöbb háztartásban egy tévé van, amikor megy a vita, ki mit nézne, és vagy együtt nézitek, vagy valaki kimarad.

Akkor főleg kínos lesz, ha elkezd hirtelen apáskodni felettetek, mert úgy érzi, ő lett a családfő, miközben semmit se tud rólatok.