Akinek 3-4 évesen született testvére: emlékszel rá, amikor megszületett, hazajött, kisbaba volt? Milyen volt az új jövevény a családban?

Arra emlékszem, hogy ott fekszik a pár hetes-hós gyerek a kiságyban, velem egy szobában este, egyszer csak elkezd üvölteni, mint a fába szorult féreg. Anyám épp futni volt, apám a másik szobában. Megyek szólni, hogy apa, apa, sír a gyerek, gyere át. Ő csak annyit mond jólvan lányom. Az ágyon elterülve döglött. Vagy 3x mentem vissza, a válaszok közt volt "nem is sír", "jólvan megyek", "takarodj a szobádba büdös kölyök". Akkor 4-5 év körül voltam. Anyám jön haza, ugye panellakás volt, nagy dérrel-durral, hogy mi a franc van, a földszinten is hallatszik, hogy üvölt a gyerek. Mondom, hogy apa nem jött be hozzá. Anyám valahogy lenyugtatta, és ő is ledöglött. Másnap tőle kérdeztem, hogy apa miért nem jött be? Azt mondta, azért, mert altatót vett be, mert nem tudott aludni, és ezért félálomban volt. Mai eszemmel már tudom, hogy mata részeg volt. Az egész gyerekkorom rettegésben telt tőle, és anyám sem könnyítette meg. (15 évesen leléptem). Szóval ja, vannak emlékeim...

19L

Arra emlékszem, hogy állunk anyával a vasaló mellett, és megkérdezi tőlem, hogy szeretnék-e kis tesót. Én erre azt válaszoltam, hogy igen. Gondolom utána mondta, hogy kis tesóm lesz, erre már nem emlékszem.

Meg arra, hogy amikor hazajött, egy szobában voltunk, és első éjszaka nagyon rossz rémálmom volt valami piros lebegő szörnnyel, ami az ágya alatt volt (13 éve volt, de tisztán emlékszem rá). Aztán nem rég olvastam, hogy ez gyakori, hogy a nagyobb tesók annyira féltik a kicsiket, hogy rosszakat álmodnak.

Más emlékem nincs, csak a videók, meg amiket elmeséltek. Egyébként 1000* megbántam már, hogy akkor azt mondtam, hogy IGEN, de igazából imádom a húgom:) 17L

4 éves voltam amikor örökbefogadtuk a tesómat. Vagyis hát a szüleim:) Mivel ugye nem anyum az édesanyja ezért terhességről nem voltak emlékeim viszont aznap mikor meghozták a fürdetésére emlékszem hogy milyen pici volt (pedig annyira nem is volt már kicsi mert nem újszülött volt hanem nagyobb csecsemő).

Nagyon büszke és boldog voltam, ez maradt meg bennem mint érzés:)

Később ovis koromból emlékszem még pár dologra de ilyesmire nem, hogy idegesített volna a tesóm vagy zavart volna, bár nekem anyukám iszonyú ügyes volt etéren hogy mindig lekötött minket mindenféle dologgal (bábozás, mese, kreatívkodás, sport stb. időnk se volt veszekedni szerintem).

Nekem is van 3 gyerkőcöm, 2-2.5 év van köztük, majd ha a legnagyobbam nagyobb lesz kíváncsi vagyok mire fog emlékezni VALÓJÁBAN erről hogy vártuk a tesóit stb.