Nem túlzás az ilyen mértékű testvéri szeretet?

Mi hárman vagyunk testvérek,közel 40 évesek már.Mivel anyánk a húgom születésekor végleg lelépett,és apánk maradt csak,aki éjjel-nappal dolgozott,így mi hárman egészen kis korban egymásra voltunk utalva. Én 5 évesen a nővérem 7 évesen neveltük a húgomat.Mi cseréltük a pelenkát,mi etettük,itattuk,vittük bölcsibe,oviba stb.A nővérem 7 éves korában megtanult főzni,sütni,hogy mi tudjunk enni.Egymást támogatva nőttünk fel,titkolva a külvilág előtt,hogy apánk szinte sosincs otthon,nehogy intézetbe vigyenek minket,és elszakadjunk egymástól.Ma felnőttként ez az erő testvéri kötelék még erősebb lett,hiszen az élet időnként padlóra küldi az embert.Bizony mi is így vagyunk egymással.2-3 naponta telefonálunk,hogy halljuk minden oké a másikkal.Hétvégén mindig valamelyikünknél összegyűlik a család egy egész napos programra.Ha valamelyikünk külföldre megy,megérkezésekor az első hogy telefonál,értesít minket,hogy rendben megérkezett.Ha nem tudunk a másikról 3-4-5 napon belül akkor már rohanunk,hogy utána járjunk nincs-e gond.

Szóval a kérdésedre a válasz: Nem túlzás,ha úgy nőttek fel,hogy mindig csakis egymásra számíthattak.

Mi legalább elmondhatjuk,hogy igen erős testvéri szeretet van közöttünk.

40/N

Hát ha nekik és a családtagjaiknak megfelel, akkor oké. Nem tudhatjuk, a férjeik, gyerekeik hogy viszonyulnak ehhez a szoros rokonsághoz. Ha szeretik egymást, én semmi rosszat nem látok benne.

Hogy veletek nem ment partizni - hétvégén talán szívesebben lenne a családjával, mint veletek. Csak mert nem igényli a kollégái társaságát, még lehet normális ember. Vannak ilyenek, a céges buliktól, összeröffenésektől engem is kiráz a hideg, bármilyen indokkal lemondanám.

Szerintem ez nem olyan gáz. Végül is van családja mindkettőjüknek, megvan a független életük. Az csak jó, hogy tudják, számíthatnak a másikra.

Köztem és a nővérem között is ilyen kicsi a korkülönbség. Igaz, mi együtt lakunk és egyedülállók vagyunk. Remélem, hogy miköztünk is ilyen jó lesz a viszony akkor is, ha már mindenkinek meglesz a saját családja.

Én nem tartom túlzásnak, amit leírtál, szerintem nagyon szép dolog.

és ez miért baj? Ő ilyen ember.Dolgozik,és a családjának él..Sokan ilyenek,és nincs velük semmi gond.

Én is csak dolgozom,és a családomnak élek,és köszi de a kollégákból nekem is bőven elég a napi 8-9 óra.Én sem járok velük külön bulizgatni,mert nem érdekelnek..

Nincs azzal semmi gond,ha a családja vagy testvére sokkal fontosabb mint a kollégái.A munka meg persze,hogy érdekli,hiszen élete több mint a felét ott tölti.