Szülők ti hogy oldottátok meg, hogy a gyerekeitek nem jöttek ki jól?

Kérdező, anyámék pl pontosan így gondolkodtak: "a nagy ne bántsa a kicsit és próbálja elviselni".

Nyilván én voltam a hülye mindenért (kamaszként), az fel sem merült anyámékban, hogy mondjuk foglalják le a gyereküket, hogy ne rajtam ugráljon állandóan.

Talán hogyha meglett volna a privát szférám, nem csak azt hallgatom, hogy "alkalmazkodjak", meg "viseljem el, mert ő tesóm", akkor nem utáltam volna a kicsit.

Hát ezzel a mentalitásukkal úgy alapjaiban sikerült teljesen tönkreverniük a testvéri kapcsolatot. Minden percét utáltam, amíg otthon kellett laknom, mert egyóra nyugtom nem volt a kicsitől, de engem b.tak le, amikor kiraktam őt a szobámból és bezártam az ajtót, mert elegem lett.

Sürgősen formáld át a gondolkozásmódodat, és ne a nagynak kelljen elviselni a kicsit, akit nem is ő akart!, különben alapozod a szar viszonyt.

Más: miért kellene szeretnie egy síró, esetleg dackorszakos kisgyereket, aki miatt fenekestől felfordult az élete?

Csak mert "a tesója"? Wow, ez aztán nagy érv. Nem, ez nem érv, hanem tény, de attól a nagynak nem kell kedvelnie, főleg, hogyha esetleg állandóan megkapja, hogy a kicsi a "szent", ő meg az alkalmazkodni képtelen (mint nagyon sok inkompetens szülőtől hallani).