Akiknek van testvére, azoktól kérdezem: mit gondoltok, a szüleitek egyformán szeretnek benneteket?

Nem.

Viszont mindig is igyekezetek kerülni, hogy ezt bármelyikünkkel érzékeltessék, és egyikünk sem szenvedett emiatt hátrányt, szóval sikerült nekik.

Szerintem ez egy természetes jelenség (ember a szülő is, lehet preferenciája, ami zsigeri dolog).

A mi szüleink ezt tök jól kezelték. Csak felnőttként ismertem fel, hogy egyáltalán volt ilyen. És nem arról van szó, hogy ez nagy különbség lett volna.

Lehet ezt jól kezelni, de tény, hogy sajnos vannak családok, ahol ez miatt bizony valóban szenved valamelyik testvér.

Elméletben igen, gyakorlatban nem.

Persze tagadják és mindannyiunkat egyformán szeretnek.

Én mindig érzékeltem, hogy a legidősebb és a legfiatalabb tesóm a favorit. A középsők általában megszívják. Minket többet vertek, meg többet aláztak meg. Nekem pl. soha semmit nem fizettek, mindent magam oldottam meg, míg tesóimnak igen. Mindig arra hivatkoztak, hogy én sokkal jobban feltalálom magam.

Hát ez van. Én már megbékéltem ezzel, nem izgat. Majd pelenkázza őket a kedvencük. Én biztosan nem fogom.

Nem.

Mennyiségileg szerintem hasonéóan szeretnek, legalábbis igyekeznek, de minőségben nem annyira. Nyílván kisgyereknek másfajta szeretetre van szüksége, mint serdülőnek, fiatal felnőttnek.

Ez helyzetfüggő is, mivel néha az egyik gyerek készül felvételire, több bátorításra van szüksége, néha a másik gyerekkel kell többet foglalkozni.

Nem egyformán, de ugyan annyira.

Lehet, hogy kicsit ellentmondásos, de akkor is így látom. Nem egyformán van velünk közös program, lelkizés stb, de bármelyikükért megtenné azt amit a másikért.