Miért vagyok szemét amiért nem vagyok hajlandó beszélni vele? Aki nem beszél a testvérével tudna segíteni?
Szóval 23 éves lány vagyok, van egy 30 éves bátyám, aki hosszú éveken keresztül a legválogatottabb módokon alázott, bántott, minden egyes szavával a felém irányuló gyűlöletét fejezte ki. Minden egyes nap, ahogy alkalma adódott rá. Ha meglátott már kezdte a bántásait, hogy kössem föl magam, hosszú évekig hallgattam hogy semmitérő vagyok, engem mindenki utál, elkellett volna vetessenek, minek létezek stb. Csúnya, kövér, haszontalan vagyok és még sorolhatnám.
Nagyotmondó, hazug, mindenkinél jobban tudó és okoskodó fajta, a környezete is csak fogja a fejét és mindenki tudja milyen. Ellenben velem, egyetemet végeztem, sokan szeretnek, hátrahagytam a sok otthoni mocskot, de nincs párom így velük voltam kényszerülni karácsonyozni.
Nem köszönök a bátyámnak, nem vagyok hajlandó leülni közös asztalhoz hogy elkerülhessen az esetleges bántásait amiket mai napig tol, nem megyek el az esküvőjére sem, ezt előre közöltem, erre a karácsonyi ebéd után ma (ahol külön ettem, nem mondtam semmit, csak nem mentem le) ment a szapulás hogy én milyen szemétláda vagyok, hogy mikor nem lesz senkim majd jó lenne a tesóm segitsége.
Egyébként anyámék nem tudom minek védik, őket is meglopta régen, folyamatos veszekedés és sírás ment egész tinédzserkoromban, volt hogy karácsonykor kirakták otthonról, csomó baj volt vele az iskolában.
Felnőttként van menyasszonya meg vállalkozása, amivel elvan (de szerintem mindkettőben hazudozik)
Szóval nekem se a szüleimmel se vele nincs jó kapcsolatom, sose volt, én vagyok az egyetlen fekete bárány itthon, nem fogok csak azért karácsonykor jópofizni mert ezt hozza az ünnep, nem kell a társasága mert bármit mond csak a hányinger kerülget egy légtérbe se akarok vele lenni.
További életemet is úgy tervezem hogy nem felejtettem el őt és hogy miket okozott nekem. A menyasszonya egyébként rendes de vele se kontaktálódok, úgyse hinne el semmit, és valóban bunkó vagyok mert hozzá se szólok, semmiről se tehet, de szerintem az ő fejében is van gond, mert a tesóm tuti csalja és bánthatja őt is.
De miért én vagyok a céltábla? A szüleimet is csicsknak nézte, hosszú éveken keresztül, mièrt felejtik el ezeket?
Jól teszem hogy kizárom az életemből?
Az egyetlen jó dolog az életemben a saját életem és a barátaim akik nagyon szeretnek.
“Nincs párom, ezért a családdal kell karácsonyoznom”.
Eh??? Mert aki szingli, az nem lehet barátokkal, sőt, egyedül? Én tök jól elvagyok, bicajoztam, olvasok, fejtek, pihenek.
“Nem fogok velük jópofizni”
Hát bakker, pont azt csináltad.
Sok családban előfordul, hogy a fiút elkényeztetik, pláne ha elsőszülött fiú, a "kiskedvenc", aki bármit tehet, finanszírozzák a léha életmódját is...
Próbálj minél kevesebbet érintkezni a szülőkkel, gondolom szóban nem beszélhető meg ez a probléma, valamint úgyis a pártját fogják sajnos - ahogy írod is. Amikor előttük is bántott, szóban alázott, gondolom: nem védtek meg akkor sem.
most költözök külföldre és 2 hónapra nincs lakásom - hogyne, persze. Felmondtad az abit két hónappal a költözés előtt és addig? Csövelsz vagymi? :D
Én is külföldön élek, nekem is szar a családdal a kapcsolatom - köszönjék maguknak -, ergo nem járok haza a pofonért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!