Hogyan lehet elfogadni, hogy a testvérem ilyen messze ment?
Sziasztok.
Egy testvérem van, a nővérem, aki elköltözött a fèrjével és kisbabájával 450km-re.
Itt maradt az én családom, illetve a párja családja.
A párja családja azt mondták, hogy ők is odaköltöznek majd hamarosan, mert egyetlen fiúk sógorom és mennek az unoka után.
Nekem van egy ugyanolyan idős kisbabám, mert egyszerre szültünk. Én nagyon ragaszkodó és családcentrikus vagyok.
Egy évben 2x jönnek, mi is lemegyünk elég gyakran, azonban nem tudunk nyilván olyan túl sokat.
Így hogy én is gyeden vagyok és ő is, mindennap találkozhatnánk, a babáink, akik 1 hónapban születtek együtt nőhetnének fel.
Nagyon fáj, mert látom ismerősöknél, kereszttestvéreméknél is, hogy direkt közel költöztek nagyobbak már a gyerekek és szinte testvèrek az unoka testvérek. Annyira nagyon szeretnek átjárni egymáshoz, együtt játszani, elmenni ide-oda.
Én szörnyen magányosnak érzem magamat, mivel egyszerűen nem szívesen barátkozom más anyukákkal, más gyerekekkel. Tudom, hogy ez nagyon fura felfogás, de van bennem emiatt egy tüske, hogy most komolyan találkozgassak meg járjunk össze idegen anyukákkal, mikor tesómmal is összejárhatnánk stb.
Nagyon fáj, hogy a babája nem ismer fel. Olyan vagyok neki, mint 1 idegen. Amúgy 10 hónapos.
:( :(
Igaz ez az érzés egyszer el fog múlni?ha majd lesz tesója a babánknak, illetve ha majd egyszer visszamegyek dolgozni? Csak most ráérek kattogni, remélem csak ez a baj.
Tiszteletben tartom, hogy ők ott szeretnének lakni, megértem és kívánom, hogy találják meg ott a számításaikat, de így azt érzem, hogy így vállaljak tesót, hogy lehet ők is nagyon messze kerülnek egymástól.
:(
Örülnék olyan személyek válaszának, akiknek a testvér, családtag elment messze/külföldre és hiányzik nekik ez a személy. Olyan mintha nem is lenne, pedig van.
Az nem opció, hogy költözzünk mi is. Férjem nem hajlandó, hisz neki is van testvére, családja, nekik is van gyerek itt.
Csak sajnos bennem ez is tüske, hogy igazából a gyermekem így szinte csak sógorom gyerekével fog felnőni és nem tőle irigylem, hanem fáj, hogy nekem is van testvérem, de vele nem tudok olyan kontaktban lenni.
Lesz a szülinapjuk is. Ő hó elejei a miénk hó végi.
Gondoltuk, hogy elmegyünk felköszönteni, de ők úgy se jönnek le a mi babánkat felköszönteni, mert csak egy évben 2x járnak, húsvétkor meg mindenszentekkor...
válasza:Valóban pszichológus. Illetve mire mész ezzel az önmarcangolással? Remélem a testvéredben nem keltesz szándékosan bűntudatot ez miatt, mikor ő csak jobb életet szeretne biztosítani a családja számára.
Azzal, hogy mások irányába nem nyitsz csak magaddal b@szol ki, senki mást nem érdekli, hogy te miért játszod a remetét.
válasza:10 hónapos senkit nem ismer fel...
Én is pszichológust javasolnék, nyilván nyomós indok volt, hogy olyan messze mentek, ha a teljes család helyben van.
válasza: válasza:Így hogy én is gyeden vagyok és ő is, mindennap találkozhatnánk, a babáink, akik 1 hónapban születtek együtt nőhetnének fel. - nem csodálkozom, hogy inkább elmegy 450 km-re. Teljesen igaza van.
Én sem tartom a kapcsolatot ilyen ragacs emberrel, mint te - van pár a rokonságban, marha idegesítőek abban a max évi egyszeri látogatáskor is, amikor találkozunk.
válasza: válasza: válasza:Tudom mennyire maganyos otthon lenni egy kisbabaval, megertem az erzeseidet,de mindenkinek a sajat eletet kell elnie. Neked is!
Nekem baba se volt a kornyezetemben soha, egy gyerekes csaladot se ismerunk.
1,5 eves a kisfiam, jarunk jatszoterre de valahogy nem sikerul baratkozni, foleg mert igazabol egyelore nekem a gyerek utan kell futni, eletveszely neha, amit csinal, nem tudok csak ugy ulni a padon, mint a tobbiek :D
Amugy a barataimmal talalkozom, de nincs gyermekuk, ez nekem is hianyzik, hogy egy masik anyukaval es a gyerekekkel csak ugy osszejojjunk es csinaljunk valamit.
Viszont kozben meg mar csak fel ev es megyek vissza dologozni, szoval akkor megint egy uj elethelyzet lesz. Nem muszaj 3 evig otthon lenni, en is igy terveztem eloszor, de erzem magamon es a gyerekemen is,hogy jot fog tenni a munka/bolcsi.
Hamar elrepul az ido amugy, tenyleg, kettot pislogsz aztan mar evek telnek el.
Elvezd ki azt, ami most van, ne azon keseregj, ami nincs!
Köszönöm a válaszaitokat:)
Természetesen nem szoktam ezekről beszélni tesómnak. Nem is nagyon szoktam írkálni neki messengeren, hisz nincs miről beszélni napmint nap..
Néha ha eszembe jut valami ráírok, hogy pl. Ő adott-e már a babának pl. joghurtot, ízlett -e neki..
Amikor lejönnek, évi 2x akkor igyekszünk együtt lenni, mikor épp nem a párja családjával van.
Ő is ragaszkodik valamilyen szinten, mert mondta már,h milyen jó lenne, ha mi is ott laknánk, de nyilván nem fogunk..
Meg màr ő is fogalmazott meg ilyen gondolatokat, hogy de jó lenne együtt babázni, mert könnyebben telne az idő, míg pl. a párját várja otthon.
Csak hogy ő ettől függetlenül nem kíván visszajönni, mert van ott egy jól fizető munkája, onnan jött gyedre, illetve ott építkeznek, szóval ő már biztosan ott fog maradni. Várja, hogy kesz legyen a ház, új soron fog lakni, sok fiatal lakik arrafelé.
Örülök egyrészt, mert tudom, hogy várja és boldogok lesznek ott.
Azonban néha kicsit sajnálom is, mert én ragaszkodó vagyok és bánom, hogy nem lehetünk közelebb egymáshoz.
Abban teljesen igazatok van, hogy a sajàt babámnak kell örüljek, majd neki lesz egyszer testvére és majd egyszer ha dolgozni fogok elég lesz rájuk időt szakítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!