A testvéretekkel már megromlott a kapcsolatotok?

Kissé meglepőnek tartom, hogy majd' az összes válaszlehetőség annak a variánsa, hogy a kapcsolat megromlott.

Mi van akkor, ha nem, nem romlott meg, de azért a "bármit megadnék neki" szintúgy kissé túlzás?

Jó a viszonyunk, semmi gond nincs, heti szinten találkozunk, bármikor kérhetünk egymástól segítséget (ritkán szoktunk, de akkor álunk rendelkezésre), de éljük a saját életünket.

Több mint tizenöt év korkül van köztünk. Mire ők kezdtek felcseperedni, nekem már volt saját életem, messzire költöztem.

Nem az, hogy rossz a kapcsolatunk, hanem sosem kerültünk közel egymáshoz, kb idegenek vagyunk.

Néha váltunk pár szót de kb ennyi. Semleges.

Gyerekkorunkban sosem voltunk jó testvérek, mert nagyon más világ vagyunk. Ő irányító, uralkodó, határozott és intelligens, a jég hátán is megélő típus. Mindenről határozott véleménye van, nagyon kritikus alkat, míg én ellentét. Fiatal felnőttekként nagyon viharos volt a viszonyunk, folyamatosan megbántott én meg sértődős voltam. Ma már mindketten változtunk. Én karakánabb egyéniség lettem, már nem hagyom magam, ő pedig visszavett, meglágyult kicsit. Mindketten szülők lettünk, megtanultunk türelmesebben, elfogadóbban élni. Még mindig vannak lobbanékony pillanatok, amikor azt érzem vele kapcsolatban, hogy tojáshéjakon lépkedek, de már tudom, mikor kell ráhagyni/szembeszállni vele.

Mostanra kifejezetten normális kapcsolatunk van, sokat tanulunk egymástól jellemben.

Nem értem miért pontoz le itt valaki? Téged ki bántott?

Nem mindenkinek adatik normális tesó, nem mintha választhatna az ember.

5 év van köztünk. Emlékszem mikor mentünk látogatni a kórházban és megláttam a hugom, már akkor mondtam a mamának, hogy őt már most utálom, sosem fogom szeretni.

A gyerekkorunkat végig veszekedtük, verekedtük. Sosem játszottunk együtt.

Mire tini lettem, azért utáltam mert ő még dedós.

Mire ő tini lett, én elköltöztem otthonról.

Mostmár mind a 2en felnőtrek vagyunk. Én 32 ő 27.

Ő 7 éve kiköltözött németbe.

Azóta pedig azért utálom, mert ő a felsőbbrendű, a külföldi "gazdag" rokon.

Nekem saját házam, autóm van. Neki semmije. Megtakarítása se, mert elherdálja. De oda meg vissza van magától mert ő nem rekedt meg itthon hanem lelépett németbe és eszi a kolbászt a kerítésről.

12 év van köztünk. Miért utálom? Mert állandóan a nyakamba sózták, és amíg otthon laktam, pontosan nulla (szociális) életem volt.

Nem bulikról van szó, hanem suliidőben, szünetekben nekem kellett "vigyázni rá". Gyakorlatilag egész nyáron sehová nem mehettem, még barátnőkhöz sem, mert nem hagyhatom egyedül "a kicsit".

21 múltam, mikor elköltöztem, azóta sem érdekel, mi van vele. Tudom, hogy gyakorltailag nem ő tehet róla, de nem anyámék lógtak állandóan a nyakamon, hanem ő, miatta voltam mindenért lecs.szve, amikor ő volt a hülye, stb.