Hogyan lehet a családtagom elvesztését feldolgozni?

Nagyon hosszú, túl személyes még így is az, hogy le írjam a részleteket. De röviden elmondom.

Van egy kisfiú, ő a fogadott testvérem. Olyan mintha az öcsém lenne.

Néha olyan volt ez alatt a 2 év alatt mintha az anyukája is lennék. Talán mindkettő voltam kicsit. Rettentően sok időt töltöttem vele. Amikor kellett a szüleimnek a segítség akár csak pár órára vagy egész napokra akkor én voltam ott mellette. Mielőtt költöztem volna otthonról előtte majdnem teljes egy évet a fogadott tesóm mellett töltöttem.

Most örökbefogadják pár napon belül és nagyon hiányzik már most. Olyan szomorú vagyok és annyira fáj!

A mellkasom napok óta szorít, esténként sírok és nem tudom, hogy hogyan lehet ez könnyebb?

Tudom vagyis remélhetem csak, hogy jó helye lesz az új családjánál. Többé már sosem láthatom, nem tarthatom a karomban, nem láthatom ahogy felnő, ahogy fejlődik.

Annyira nehéz ezt így leírni amit idebent érzek. Szörnyű érzés és nem tudom megosztani senkivel se a fájdalmam. Úgy érzem nekem a legnehezebb. Vagyis az az érzésem, hogy nekem volt a legfontosabb. Annyi időt töltöttem vele. Nagyon szeretem. Mindig hiányozni fog. Nem rég 6 hónapja a kutyámat is elvesztettem és azt sem tudom feldolgozni. Ők ketten voltak a világom közepe és mindkettőjüket elveszítettem. Örökre!

Néha nem vagyok benne biztos, hogy ez így rendben van-e. Hogy normális, hogy ennyire fáj? Hogy a kutyám elvesztése aki a legjobb és egyetlen igaz barátom volt, többé már nincs...a hiánya szószerinti fizikai fájdalmat okozott. És a napokban ő is jobban hiányzik mint előtte. Ez a gyász egy eléggé hullámzó dolog. Néha "könnyebb" más. Most nagyon rossz. A kutyámat akarom. Bárcsak itt lenne. Gyógyír lenne a sebekre. Fájt a mellkasom, a lelkem. Az első 2 hónap volt a legrosszabb. Több mint 10 évet volt velem..

És most itt van a másik szeretett személy, egy 2 éves kisfiú aki olyan mintha a tesóm lenne, a kisöcsém bár éppenséggel a fiam is lehetne. És tudom, hogy nem fog meghalni, tudom, hogy arra kell gondolnom, hogy jó helye lesz stb de jelenleg csak azt érzem, hogy fáj, sokáig fájni fog és nem tudom, hogy hogy lehet könnyebb? Nem akarom, hogy fájjon! Volt valaki aki hasonló dolgon ment keresztül?

26/N