Csak egykéket kérdezem,akinek nincs testvére?

Nekem hiányzott, és a mai napig hiányzik. Rajtam nagyon látszik hogy nincs testvérem és magányosan nőttem fel , nem volt tàrsasàgom, nem volt kivel jàtszanom, mindig mindent magam… szociális kompetenciàk hiànya megvan nàlam,

Nehezen teremtek kapcsolatokat, feszèlyez a sok ember stb. Előnye szinte csak az anyagiak, de bármikor megosztottam volna bàrmimet csak legyen testvèrem.

Gyerekként mindig sírtam, hogy nincs tesóm, nagyon szerettem volna. Most már nyilvan megszoktam, hogy nincs, és már nehéz elképzelni az életem ennyi idő után tesósként, de meggyőződésem, hogy jobb lenne/lett volna, ha lenne tesóm.

Ráadásul az anyagiak miatt sem hiszem, hogy ne fért volna bele egy tesó nálunk, igaz, így nyilván gondtalanabb az életem ebből a szempontból.

Sajnos nekem is csak egy kisfiam van, remélem neki nem lesz ilyen hiányérzete...

Néha jó lett volna egy bátyj, de csak néha, főleg mikor bántottak a suliban. Amúgy nem bánom hogy egyke vagyok, látom mi lesz a testvérekkel, főleg örökségnél...

Ehhez képest 4 gyerekes mozaik anya lettem, amiből 2 az enyém... Pedig nem így terveztem, de így jött ki

Dehogyis akartam.

A családban van jópár testvérpár, az egyikek 10 éve nem beszélnek egymással, a másiknál áll a bál mindig, a harmadik úgy átbszta a tesóját, hogy csak lestünk...

Teljesen felesleges a testvér, szerintem, főleg, amikor szeretned KELL, akkor is, ha egy idióta.