Van olyan személy, akivel olyan összeveszés történt, hogy többé nem ünnepeltek együtt semmit? Most persze főleg a karácsonyra gondolok. De min vesztetek össze, volt rá nyomós ok, hogy megszakadjon a viszony?

Hát nem csak ünnep, hanem soha a büdös életben: anyám.

Amikor elváltak apámmal, akkor nem volt vagyonmegosztás, mert nem támasztott senki a másik felé elvárásokat. Hozzáteszem jobban járt az öreglány, mert a végén neki kellett volna fizetni egy rakás pénzt, minthogy a tesómmal apunál voltunk évekig a válás előtt, anyám max néha elment feketézni, amúgy engem csak bántott, az öcsémet kényeztette néha, de alapvetően nem törődött velünk.

Teltek az évek, én próbáltam jó kapcsolatot kialakítani vele, de nem volt rá képes. A legfájóbb mondata gyerekkorom óta kísért, hiszen folyamatosan mondogatta, hogy “csak azért bocsátottam meg, hogy lány lettél, mert apámra hasonlítasz”. Hát ha ez bocsánatos bűn… Egy idő után rájött, hogy apám nem fogja finanszírozni a baromságait, dolgozni alig akart, meg szakma nélkül nem is igen vették fel sehova. Végül szereztem neki munkát nagy nehezen.

Teltek az évek, nekem lejárt a lakástakarékom (13 évesen ezt kértem szülinapomra meg minden ünnepre egy befizetést) és igényt tartott rá. Apám közölte, hogy biztosan nem fogja elherdálni, mert már kinézte nekem a lakást és én is sokat dolgoztam meg tettem félre (23 voltam, akkor már 4 éves munkaviszonyom volt és igencsak akartam azt a privát zugot) tehàt megkapom a lakást. Ne nagy pesti villát képzelj el, csak egy negyedik emeleti romlakás volt lift nélküli házban, alig 42 nm egy kisebb megyeszékhelyen. A párommal ketten újítottuk fel apránként, szakember csak az ablakcseréhez kellett :D smucigok voltunk, na.

Eljött párszor, persze mindig nyavalygott, hogy miért nincs egy rendes kávéfőző(nem kávézunk), miért nincs nagyobb erkély ahova kimehet bagózni, neki nem tetszik a fal színe stb. Nem érdekelte, hogy ott van a csecsemő unokája. Meg is bántam, hogy elhívtam, utána többet nem jött oda.

Aztán nőtt a gyerek, kinőttük a lakást és már utáltam a negyedikre rohangálni örökké a műtött térdemmel. Kinéztünk egy falusi családi házat. Ehhez viszont hitelt vettünk fel, amihez apukám felajánlotta a segítségét, így ő lett a harmadik adóstárs. Nem kértük, ő ragaszkodott hozzá, hogy segíthessen. A nővéremnek is segített házhoz jutni, az öcsém viszont elzárkózott apánktól, mert anyánk teletömte a fejét valamivel apu ellen. Na ezen az öreglány teljesen kiakadt, mert mi az, hogy mi családi házat “kapunk” apámtól, mikor nekik albérletben kell lenni, amit alig tudnak megfizetni (a valóság az, hogy ha futja hetente 30-40ezerért trafikozni, akkor futja albérletre is, az öcsém igen jól keres) és nemsoká ki is rakják őket, mert hát eladják a lakást. A következő ötlete az volt, hogy apám vegye meg neki azt a lakást, de legalábbis vegyen részt adóstársként. Nem volt amúgy pénzük az önerőre, apám ezt is oldja meg. Ja és egy penészes 40 nm-res lyukról beszélünk pest mellett 60 millióért, ami ázik is :D

Apám közölte, hogy ha nincs önerő, akkor nincs hitel, neki pedig nem kötelessége anyám lakhatását megoldani, az öcsém visszautasítja minden megmozdulását (pénz se kell neki aputól, sem ajándék, se beszélgetni, semmi).

Ezután anyám felhívott engem, hogy miattam lesznek hajléktalanok, majd neki el kell mennie az öcsémmel a hajléktalanszállóra vagy a híd alá, mert apám nem veszi meg nekik a lakást. Minthogy éppen covidosak voltunk és a kisfiam 39,6 fokos lázát akartuk levinni, megmondtam neki, hogy ez nem a mi gondunk, a váláskor kellett volna gondolkodni és vagyonmegosztani (és ráfázni, de szerinte neki legalább 2 lakás meg egy nyaraló járna, mert megszült és “felnevelt” minket), egyébként éppen hűtőfürdőzzük a lázas fiamat, szóval csá. Erre közölte, hogy covid nincs is, mert ők nem kapták el, bla bla bla.

Sokadik pohár lett tele aznap este, még írogatta a sértődő üzeneteit meg hívogatta a férjemet, apámat is ezzel. Letiltottam mindenhol, ha hív nem veszem fel, nem tudja hol lakunk, nem tudja hol dolgozok, kizártam az életünkből.

Azt még hozzáteszem, hogy amíg vele laktam, piált és drogozott is, erről leszokattam. Aztán összeköltöztek az öcsémmel és most ketten narkóznak és piálnak. Ez nekem pláne nem kell.

Long story short igazából egy mérgező, nárcisztikus függő.

Én konkrétan egyik évben borítottam a bilit - pont karácsonykor - azóta senkivel nem beszélek.

Elegem lett a jópofizásból, hogy csináljunk úgy, mintha minden rendben lenne, éljünk nagy cuki kedves családként, miközben a családom 98%-a hagyott volna meghalni (ezt zsó szerint kell érteni, nem "hiszti").

Valahogyan szóba került a téma, jöttek az addig hallott frázisok, a hibáztatás (mármint engem), stb. stb., és elszakadt a cérna.

Higgadtan elküldtem őket a halálba kb., azután hazajöttem, és azóta sem találkozunk.