Akiknek nem jó/semleges a kapcsolatuk a testvérükkel, miért nem tesznek meg mindent, hogy rendbe hozzák, hogy nagyon jó legyen?

A vérségi kötelék nem azt jelenti hogy tartani is kell a kapcsolatot. Ha egy testvér valamiért úgy viselkedik hogy a másik nem kíváncsi rád akkor ezt tiszteletben kell tartani.

Ezt bocsássunk meg a testvéremnek bármit is csinált el kell felejteni.

Miért kellene? Nincs rá szükségem.

Egy párterápia indokolt, ha van egy kapcsolat, ami valaha jó volt, főleg ha van gyerek. De miért dolgozzak valamiért, ami sosem volt jó? Van mások az életemben, emberi kapcsolatok terén teljes az életem. Sehol nem érzem egy testvér hiányát.

Egyébként egy párterápia is csak akkor működik, ha mindketten akarják.

Bizony. Amikor átver, próbál lehúzni, majd ha nem adja meg a tartozását, akkor az asszonyt rád uszítja és konfliktust szít, amiben úgy néz ki, hogy te vagy a hunyó.

Ezek után durcás, hogy miért nem beszélsz vele. Ilyen kapcsolat nekem nem kell. Békülni igazából nem akar, mert akkor az asszony boldogtalan lesz, szóval ez egy sokszereplős játék. Te nem akarsz bocsánatot kérni, azért mert szívatnak, ő meg van sértődve, hogy nem beszélsz vele. Ami pedig a legnagyobb vicc az egészben: cseppet sem hiányzik az életedből, mert korábban sem voltatok annyira jóban, hogy kaparj érte.

Mert semmi ok sincs arra, hogy "nagyon jó" kapcsolatot akarjak, igazán nem értem a kérdés lényegét. Az nem ok, hogy véletlen közös szüleink vannak.

Mivel semmi, de semmi közös érdeklödésünk, témánk, hobbink sincs, teljesen más szórakoztat, nem is tudunk miröl beszélni (nekem nem téma a "mit csinal a szomszéd vagy az X rokon). Így tökéleseten elvagyunk, ha nagy ritkán találkozunk, az általános "hogy vagy" kategória elég arra, hogy ne legyen tökéltese csend, de ennyi az egész

A párterápia más, mert ott két ember együtt él/együtt akar élni, szerencsére egy testvérrel ez nem áll fenn, és semmi indok sincs arra, hogyx ezen változtassunk.

Ahhoz, hogy közelebbi kapcsolat lehessen, teljesen más emberré kellene mindkettönknek válni, de minek, mire lenne jó?

Egész máshogy látjuk az életet, más a fontos, máshogy vélekedünk a dolgokban. Èn egy darabig igyekeztem, aztán rájöttem, hogy ö semmi energiát nem fektet a dologba. Messze lakunk egymástól, mindig én menjek, ö nem mozdulna meg, pénzre hivatkozva, holott amit ö fontosnak tart, arra van pénz.

Meg aztán szeret keverni, mondasz neki valamit akkor már kiforgatja, megsértődik a semmin, leggyakrabban harmadik személynek máshogy adja vissza. Nekem meg nem kell a felesleges probléma az életembe, azért mert ö ezzel szórakoztatja magát.

Mert nincs rá igényük. Miért is lenne? Te sem erőlködsz jóban lenni valakivel, aki nem szimpi, akivel nincsenek közös érdeklődési pontjaitok, most attól, hogy valakik testvérek, nem lesznek egy hullámhosszon.

Én nem beszélek egyik testvéremmel sem, ők sem egymással, de azért mi elég diszfunkcionális családból jövünk, senkuvel nem tartom a kapcsolatot, nem véletlenül. Nincs szükségen olyan emberekre, mint ők. Tehát akkor minek erőlködnék?

A párterápia totál más. Ott két ember saját akaratból van kapcsolatban, és akarják is a jó viszonyt szeretetből, közös felelősségvállalásból. A testvérek esetén ez nem adott már alapból, mint indíték.