Hogy jöttök ki a bátyátokkal, veszekedtek vagy szeretitek a bátyátokat, közös a szobátok?

:D régebben napiszinten terrorizált a mocsok atán utolértem sőtt leköröztem fizikailag aztán csinált egy s mást a féreg és mára a legnagyobb ellenem akire már régóta nemhivatkozok úgy mint bátyám sőtt meg is tagadtam

És ha valamikor is találkozok vele eggyetlen egyenesbe fogom belesűríteni minden eddigi elkövetett xarevését és az orrát a koponyájáig próbálom majd tolni ^^

Hát so so. Mikor gyerekek voltunk engem is terrorizált, aztán mikor visszaálltam, akkor megszűnt a dolog.

Sokszor van hogy kisegít, de elég fura természete van, némileg idegbeteg stb stb. Szóval elkönyveltem hogy oké a bátyám, ha fordított helyzet lesz (ami valszeg nem) akkor én is segítek rajta de úgy szeretni nem tudom ahhoz túlságosan más ember mint én.

Köztünk 7 év van az egyik bátyámmal. Mikor kicsi voltam (kb 3-5 éves) sokat játszott velem, birkóztunk, kalózkodtunk, vadásztunk stb. Persze, mindig azt kellett játszani, amit ő akart, de nekem jó volt. Később nagyon érződött a korkülönbség, kicsit mintha lenézett volna a butaságaim miatt. Egy pár éve viszont jól el tudunk beszélgetni, szeretünk közös programokat csinálni.

A másik két bátyám 17, illetve 20 évvel idősebbek nálam. Sosem voltunk elválaszthatatlanok, de bármikor el tudunk beszélgetni és a kötődés azért megvan.

Közös szobánk sosem volt.

Nagyon szeretem mindhármukat. :)

20L