Valóban rossz ha nincs testvéred?

“Az egykéknek ilyenkor nem is kellene válaszolni.”

Mert mégis ki tudna választ adni arra, hogy milyen, ha nincs testvéred? Akinek van, az nem egyke. Esetleg annak lehet még igazán releváns véleménye, akinek nagyobb korában, 15-16 év felett született testvére, mert ő nagyrészt egykeként nőtt fel. De ott meg már lehet, hogy együtt sem laktak vagy alig, olyan, mintha nem is lennének testvérek. Nálunk pont ez a helyzet, szeretem a bátyámat, de mivel 2 éves koromban elköltözött és rá pár évre már saját gyereke is lett, nem volt túl sok közös témánk soha, kb mintha egy távoli rokonom lenne. Én nem bánom, soha nem vágytam velem egykorú testvérre, voltak barátaim, unokatestvéreim.

“Nekem van egyke barátnőm és egy végtelenül önző ember. Neki is csak egy gyereke van. Semmi másra nem tud gondolni, csak hogy a szülei házát egyedül fogja örökölni, ahogy az övékét is az ő gyerekük. Milyen jó nekik. ezért nem fog több gyereket vállalni. Egy távolabbi ismerősöm is van, akinek nagyon beteg az apja. Mindig mondja, hogy na ha meghal a papa, egyedül öröklöm a házát, már tudom is mit veszek az árából.”

Nekem meg vannak végtelenül önző ismerőseim több testvérrel is akár. Mivel gyerekkorukban minden az “adj belőle a tesódnak is”-ről szólt, soha semmi nem lehetett a sajátjuk, pláne az idősebb gyerekeknek. Hát meg is látszik, felnőttként semmit nem akarnak mással megosztani. Nem is lep meg ennek fényében. De a kisebb testvérek is tudnak szemétládák lenni, unokahúgom is ilyen, egy irigy kis görcs volt már kisgyerekként is, mindig mindenből az kellett neki, amivel a bátyja játszott, a kissrác szülinapján ő is kapott ajándékot, mert nem bírta elviselni, hogy egy nap nem róla szól. Most tinédzserek mindketten, állandóan veszekednek, a srác nagyon csúnyán beszél a húgával, de ezt ilyen háttérrel nem is csodálom, mindig mindenért ő volt lecseszve, hugi meg volt a szegény áldozat.

A felnőtt rokonaim között meg úgy megy az örökösödési háború, hogy az valami eszméletlen, egy fél, harmad, negyed házért, pénzért, családi ékszerekért ölni tudnának, de persze az idős szülőnek segíteni az büdös.

#11.

Az önző ember nem attól önző, hogy egyke, vagy sem. Személyiség függő.

Igaz a mondás, hogy testvért akkor ismersz meg igazán, amikor közösen örököltök. Vagy amikor idős szülőt kell ápolni.

Itt is hány meg hány olyan kérdést olvasni, hogy van 3-4 testvér, akik közül többnyire a legkisebbre van hagyva a piszkos munka, de a majdani örökség azért kell.

Szerintem ez nem eldönthető kérdés. Ha van testvéred, az nem jelenti automatikusan, hogy kiváló lesz a viszonyotok. Ugyanakkor az egykék sem lesznek feltétlenül magányosak.

A legjobb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk, ha nincs tesónk, és igyekszünk barátokat szerezni, szomszédokkal jó viszonyt ápolni, és gondoskodni a jövőről (nyugdíjra pl.)

Ha pedig már van egy gyerekünk, csak és kizárólag MAGUNKNAK vállaljunk második gyereket, ne pedig neki egy testvért. A legnagyobb hiba.

21/23

Ezt pofáztam én is, de ki kell forgatni. :D

Direkt azzal kezdtem, hogy fals képet fog kapni, mert vagy olyanok jönnek, akik nagyon utálják a testvérüket, vagy olyanok, akiknek nincs és így nem is hiányzik.

És láss csodát a kommentek háromnegyede tényleg arról szól, hogy brühühü, nekem van tesvérem, de tök xar, bár ne lenne, mindenen ösztözkodni kellett, csak fél csokit kaphattam, olyan mintha nem is lenne stb.

Az hogy vannak egyke ismerőseim, akik direkt pont ezért nem akarnak testvért, mert így nem kell osztozkodni, mindent ők örökölnek, mindent megkapnak, pont ezeket a kommenteket támasztják alá. Akik ide jönnek, hogy egyszerűen rühellik a testvéreiket, mert így mindig az egyik többet kapott, mint a másik.

Szóval mi a történet vége? Hogy ebből a sok fals xar kommentből az jön ki, hogy a testvér egy átok.