Valóban rossz ha nincs testvéred?

Itt most egy k*rva fals képet fogsz erről kapni. Olyan kérdése, mint hogy jó e a gyerek, vagy nem. Gyakorin például mindenki anyós, gyerek és testvér gyűlölő.

"Van testvérem, de egy átok, egy fekete folt, háttérbe voltam zárva miatta, szörnyű volt a gyerekkorom miatta stb."

Vagy éppen:

"Nincs testvérem és soha nem is hiányzott, nem jelent semmit egy testvér, mert nem tudod milyen lenne, ha lenne. Meg úgyis rosszban lennétek, így mindent az egyke gyerek kaphat, mindenből duplán, és a házukat is egyedül öröklöm, jujj de jó nekem."

Nekem például van tesóm. Nem mondom, hogy jó tesók vagyunk. Azt sem mondom, hogy soha nem vesztünk össze csúnyán, vagy hogy nem volt féltékenykedés, nem beszélés, egymás anyjának szidása.

De magunkban azért örülünk, hogy vagyunk egymásnak. Valahogy minden xar után mégis felveszem a telefont és felhívom, ahogy ő is engem. Ezt a kapcsolatot nem lehet elmagyarázni.

Igen, vannak xar tesók, de jók is. Nem úgy kell gyereket vállalni, hogy jajj, vajon hogy fognak kijönni. Nem a gyerekednek csinálsz testvért, hanem magadnak gyereket.

Az egykéknek ilyenkor nem is kellene válaszolni. Nekem van egyke barátnőm és egy végtelenül önző ember. Neki is csak egy gyereke van. Semmi másra nem tud gondolni, csak hogy a szülei házát egyedül fogja örökölni, ahogy az övékét is az ő gyerekük. Milyen jó nekik. ezért nem fog több gyereket vállalni. Egy távolabbi ismerősöm is van, akinek nagyon beteg az apja. Mindig mondja, hogy na ha meghal a papa, egyedül öröklöm a házát, már tudom is mit veszek az árából.

Nekem valahogy az egykék olyanok, mintha sokat kaptak volna mindig, állandóan ezzel büszkélkednek, hogy kinek kell testvér, így több figyelem és pénz jut rám, de még így is önzőek lennének. Valahogy kifordítva látják a világot.

De persze, tisztelet a kivételnek.

Na tessék, az első oldalon 10/10 válasz, hogy a testvérek xarok. :D

Pedig nem kellene ennek így lennie, sőt, rengeteg a jó testvér viszony is. Ide persze csak azok írnak, akiknek problémájuk van és itt elmondhatják.

A leírásod alapján igen, neked egyértelműen rossz. Ha másnak jó is, rajtad az nem segít.

Átérzem egyébként, én is egyke vagyok, és mindig vágytam testvérre. Hogy milyen a viszony, sok mindenen múlik. Ha nincs testvér, kár is találgatni. Én nem javaslom erre a problémára a barátkozást, ezt a fajta űrt nem tölti be. Idővel viszont belenyugszol.

Nekem is van egyke barátnőm. Mindig vágyott testvérre. Önzőnek a legkevésbé sem mondható, épp ellenkezőleg, mindig mindenét megosztotta. Neki két gyereke van.

Olyan egyke ismerősöm is volt, aki sosem vágyott testvérre.

Nem egyformák az egykék sem.

Én akkor kivétel leszek, van öcsém és hugom is. Az öcsémet néha szidom, de persze csak én szidhatom, másbak nem engedem :)A hugomat néha meg ki kelett pátyolgatni pár hülyeségböl, amit akkor zokon vett, mára meg röhögve meséli barátainak.

Persze vannak rosszabb pillanatok os, de az ember ezzel egyedül is így van, nem? Egyszer fent egyszer lent.

Szóval, ha és amikor gyerekem lesz mindenképp többet szeretnék. Szerintem is elösegíti a felelös döntéshozatalt, ha valakinel testvérei vannak (én legidösebbként, faterunk nélkül fepnöve teljesen így érzem).

Láttam én már önzö embert testvérekkel és a nélkül is, tehát nem tudom mennyi összefüggés van ezek között.

Minden esetre tényleg jó, hogy felhívhatjuk egymást néha kipanaszkodjuk magunkat meg tudjuk, hogy van akire mindig lehrt számítani, még hülyeségekben is.

Szorosabbnak mondan egy jó baráti kapcsolatnál, hosz egy veszekedéstöl még ugyan úgy a testvérem marad, közben volt olyan barátombak tekintett ember, akit muszály volt lehordani, mert nagyon rossz irányt vett az élete, ezen úgy megsértődött, hogy azóta sem beszéltünk, hát, azóta mégjobban lecsúszott. Testvéri kapcsolatban ilyen nem nagyon fordul elő, hisz kis korunkban bele edzőttünk egymás szapulásába.