Mi az oka annak, ha egy családban borzasztó rosszak a testvérek egymással?
A múlt héten olvastam egy cikket az interneten, amiben egy 2 gyerekes anyuka írta le az életét, de ennek csak azt a részét jegyeztem meg, hogy a gyerekei között nagy a korkülönbség (nem is tudom már pontosan, hogy mennyi, talán 6-7) és mióta a kisebbik gyerek megszületett, azóta őrültek házában vannak.
A két gyerek minden nap magyarul b*sztatja egymást, azaz ütnek, rúgnak, verekednek, egy percig sincsenek jóban, féltékenyek egymásra, mint a kutya, és a többi.
Aztán most így elgondolkodtam ezen, hogy vajon most a szülők szúrtak el valamit a nevelésben, (most kérlek ne gyertek azzal, hogy én mindig csak a szülőket hibáztatom) vagy alapból ilyen nehéz eset mindkét gyerek, és szarul jönnek ki egymással.
Úgyhogy teljesen ki volt borulva az anyuka, hogy már az is megfordult a fejükben, hogy a férjével összepakolnak, és otthagyják a 2 gyereket, mert egyszerűen kicsinálják őket idegileg.
A nő azt is hozzátette, hogy hülyeség több gyereket szülni, mert úgysem lesznek jó viszonyban.
A nem egyforma bánásmódtól kezdve sokminden kiválthatja.
"Neki meg van engedve, bezzeg amikor én kértem", "én vagyok az idősebb", "csak vele foglalkoztok", stb.
"Engem soha nem dicsértek, soha nem vettek nekem semmit csak úgy. Ellenben a nővéremmel, akinek mindig ugranak, mindig dicsérik. Folyton azt éreztetik velem, hogy őt jobban szeretik."
A mi családunkban szintén ugyanez a sztori.
Anyámnak van egy bátyja, (az én nagybátyám) és anyukám pontosan valamelyik nap mesélte, és egyben panaszkodott is, hogy közöttük is elég nagy megkülönböztetések voltak.
Azt mondta, hogy a nagybátyám ha valamit kijelentett, rögtön megvették neki, anyumnak pedig nem, csak nagyon sokára.
A nagybátyámék háza is konkrétan abból lett, hogy a szüleik (a nagyszüleim) rengeteget dolgoztak, és amit pénzt megkerestek, mind rakták félre a házra.
Szóval igen, nincsenek olyan jó viszonyban anyámék a testvérével, mert ő valahogy sokszor háttérbe szorult.
A nem egyforma bánásmód.
Nálunk csak bő két év a különbség. Az volt, hogy bármi történt mindenre megkaptam, hogy "te vagy az idősebb, neked kéne, hogy több eszed legyen". Ergo mindenért én letten leszidva, akkor is, ha azt a húgom csinálta. Aztán ahogy nagyobb lett rájött erre és direkt rá is játszott: direkt bosszantott, majd miután veszekedés lett és én kaptam meg a leszidást még ki is nevetett.
Később jött az, hogy azokat a dolgokat, amikért nekem keményen teperni kellett (pl elengedjenek bizonyos helyekre), azokat ő minden további nélkül megkapva, mondván: "ennyi idős korában a bátyádat is elengedtem, menjél te is".
Azt hiszem hosszú távon azért profitáltam belőle, megtanultam megküzdeni a dolgokért. Felnőttként is az van, hogy amíg én megoldom magamnak a dolgokat. Addig a húgomnak mindent anyámék oldanak meg: nekik adják az autójukat meg csomó minden mást stb.
Ami még érdekes, hogy később egyetemen ugyanabban a városban tanultunk és együtt laktunk albérletben 3 évig. Ez alatt az idő alatt egy percet nem veszekedtünk. Hiszen nem voltak ott a szüleink, hogy egyenlőlen helyzeteket teremtsenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!