Miért ilyenek egymással a családban a nők?

A férfiak is ugyanilyenek! Tinédzser korom óta sportolok és mindig megkaptam, hogy majd, ha idősebb leszek, nekem is lesz hasam meg azért van jó testem, mert fiatal vagyok!

Véletlenül sem azért, mert zabálom kilószámra napi szinten a zsíros húsokat, hanem odafigyelek a megfelelő étrendre...

Nem dohányzom, nagyon ritkán fogyasztok alkoholt, rendszeresen sportolok.

Úgy gondolom, ilyenkor a megmondó családtagokban van némi irigység, azért is szekálják gyakran az igényesebb másik családtagot.

Csak rossz természetű embereknél napi téma ez, a kulturáltabbak igyekeznek nem hangot adni a negatív gondolataiknak.

Mert ne legyenek illúzióid, gondolni mindig és mindkét nem gondol hasonlókat.

Ők nem csak családban ilyenek egymással, hanem az életben mindenkihez így állnak hozzá.

Nálunk a munkahelyen is van belőlük jó pár. Egyedül a főnökkel nem bunkók (legalábbis szemtől-szemben), de csak azért, mert ő kirúghatja őket, mindenki más nagyívben elkerüli őket. Az egyiküket ismerem személyesen kellően ahhoz, hogy biztosan tudjam, hogy nála ez miért van. Ő tök normális volt egész életében, a PC-ség változtatta meg. Ott kezdődött, hogy az előző főnökünknél sok nő panaszkodott, hogy nagyon nehezen tudják csak elvégezni a munkájukat. (Vegyes férfi-nő beosztás volt, könnyű fizikai munka.) Ő engedett nekik, így ugyanazért a fizetésért kevesebbet kellett teljesíteniük. Aztán pár hónap múlva jöttek az új kérelemmel, hogy bármikor kimehessenek szünetre, a női dolgaikat intézni. Erre is bólintott a főnök (pedig amúgy ilyenkor le kell állítani az egész sor, ha csak 1 valaki is kimegy szünetre). Aztán újabb pár hónapra rá elérték, hogy csak a legkönnyebb részét kelljen végezniük a munkának, így az 50-50%-os munkamegosztás már kb. 30-70% volt a nők javára. Utolsó dolog amit kiharcoltak nála az az volt, hogy kaptak egy női kis pihenős helyiséget, egy kiskonyha rész kényelmes fotelekkel. Erre nem sokra rá főnökbáltás volt, aki megismerve a helyzetet döntés elé állította a nőket, vagy a jelenlegi fizetésük negyedéért fognak tovább dolgozni, vagy visszaállít mindent és ugyan azt a munkát fogják végezni, mint a férfiak. 3-an nem fogadták el egyiket sem, így ők ki lettek rúgva, a többiek pedig folytatták azt a munkát, amivel nem voltak elégedettek. Az egyiküket jól ismerem, osztálytársam volt, ő ennek hatására változott meg. Eleinte nem érezte azt, hogy bármi baj lenne a munkával, ő nem volt benne a kezdeményezők között, de nyilván nem volt ellene a változásnak. Viszont amikor a jelenlegi főnök visszacsinált mindent, akkor nagyon megváltozott. Megutálta őt, a munkahelyet, a kollégáit, elkezdte a szidni a férfiakat, őket hibáztatta amiatt, hogy nincs könnyű élete. Most nem telik el úgy 1 óra sem, hogy ne szapulna valakit. Általában a férfiakat, de sokszor a női kollégáit is. Szóval nála egy nagy negatív behatás volt az, ami megváltoztatta. Simán el tudom képzelni azt, hogy mások is így reagálnának ilyesmi helyzetre. Mert az biztos, hogy egy boldog ember nem viselkedik így. Akik ilyenek, azoknak nincs rendben az életük.

Nálunk ez olyan szelektív volt. Anyai nagymamám volt ilyen. Ha rokon (kb. 50 feletti) nő jött vendégségbe, akkor még amikor elment, akkor is ez ment, hogy "Milyen jól nézett ki ez az Anna, naháát..." Én fiatal lány voltam, nekem kifejezetten kövér volt az adott rokon hölgy.

Én pedig 172 magasan (15 évesen elértem a végleges magasságomat), 50 kilósan már "kövér" voltam ugyanennek a nagymamámnak.

Az ilyenek mérgező emberek, ha akkor lett volna annyi eszem, mint most, minden kapcsolatot megszakítottam volna az ilyen rokonokkal (beleértve az öreganyámat is).