Jogos, ha nem kedvelem a testvéreimet?

Viszonylag későn születtem, ezért nagy köztünk a korkülönbség, másrészt én nem tervezett gyerek vagyok (sőt, anyának még javasolta is az orvos, hogy vetessen el, mert a kora és betegség miatt veszélyeztetett terhes volt). Kisebb koromban eléggé ellenségesen viszonyult hozzám mindkét bátyám, az egyikük sokszor piszkált is, illetve az volt a rögeszméje, hogy az az oka a kudarcainak, hogy én megszülettem, és ezért kevesebb figyelem jutott őrá.

Ezen kívül eléggé gyakran azt sulykolta belém,hogy semmire se fogom vinni, mert buta és ügyetlen vagyok; szerinte középsuliban is csak azért kaptam jó jegyeket, mert ő is oda járt. (az nem lehetetlen, hogy enyhe Asperger-szindrómám lehet, mert ahhoz hasonló viselkedésmintát produkáltam gyerekként (talán már nem annyira, de nem állítanám magamról, hogy normális vagyok), és tudom, hogy nehezebb elviselni az ilyen embereket).

Már annyira nem ellenségesek velem (bár bizonyos mértékig a lekezelő viselkedés megmaradt mindkettejük részéről), jelenleg inkább én vagyok a távolságtartó, amiért párszor kaptam az ívet a többi családtagtól, hogy ne legyek ennyire elutasító a bátyáimmal szemben.