Vannak itt még olyanok, akik ennyire "semmilyen"/elhidegült viszonyban vannak a testvéreikkel, annak ellenére, hogy nem volt konfliktus köztük?

Kevés olyan testvérpárt ismerek, akik sokat vannak együtt a szabadidejükben.

Nyilván felnőtt korban már teljesen más személyiségekről van szó, más érdeklődési körökkel, és a szülői ház falai sem kényszerítik az embereket a közös időtöltésre.

Mi még együtt lakunk öcsémmel, de sokszor mi se beszélgetünk vagy töltünk együtt időt. Ő is elvan, én is el vagyok. Valószínűleg ez ugyanígy lesz, ha külön költözünk, annyi különbséggel, hogy akkor nem fogunk összefutni a konyhában napi szinten. Ettől nem vagyunk rosszban, csak éljük az életünket, a saját társaságunkal stb..

Nekünk ez így, hogy nem vagyunk mindenben egyformák, ez teljesen normális.

A tesóm kb úgy 8 éve ment külföldre a párjával.

Előtte jóban voltunk, vagy inkább semleges, nem beszélgettünk semmi személyesről.

Akkor megigérte, hogy évente legalább egyszer hazajönnek, telefonál havonta legalább egyszer, és támogat minket anyagilag egy kicsit.

Azóta egyszer voltak itthon. Anyu egyszer volt náluk, én nem voltam.

Ha van valami ünnep, akkor telefonál.

Facebookon is csak akkor irunk, ha ünnep van.

Mintha nem is lenne már a tesóm.

:(

Sosem volt semmi konfliktusom a testvéreimmel, de ugye ahogy felnőttünk, mindenki szépen kirepült otthonról az egyetem és munka miatt. Nyilván emiatt sokkal kevesebbet találkoztunk, lényegében csak akkor, ha együtt mentünk haza a szülőket látogatni.

Már én is kezdtem attól tartani, hogy elhidegülünk így hosszú távon, de végül véletlenül meglett a tökéletes megoldás. Röhejes, de az a "titok", hogy valamiért csináltunk egy közös Messenger beszélgetést és azóta csak ott kommunikálunk egymással. Tehát ha a Józsi akar valamit a Bélától, akkor nem közvetlenül neki írja, hanem a közös csoportba, ahol a Julcsi is látja és hozzá tud szólni. Ha Julcsi valami érdekeset olvas vagy lát az interneten, akkor nem csak a Tóninak küldi el, hanem a közösbe, hogy lássa mindenki. Így valahogy megmaradt az "otthoni közeg".

Nem volt konfliktus, egyszerűen csak nem beszélgetünk. Nincs közös témánk, akkor mit erőltetni?

Vannak barátaim, akikkel testvéri a viszonyom, a vérszerinti meg amolyan "oké, van", de semmit sem jelent a számomra.

"Röhejes, de az a "titok", hogy valamiért csináltunk egy közös Messenger beszélgetést és azóta csak ott kommunikálunk egymással."

Kicsit pontosítok: ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem hívhatjuk fel egymást telefonon vagy nem beszélünk személyesen, hanem ha írásban kommunikálunk, akkor a közös beszélgetést használjuk.