Vannak itt még olyanok, akik ennyire "semmilyen"/elhidegült viszonyban vannak a testvéreikkel, annak ellenére, hogy nem volt konfliktus köztük?

Van egy bátyám és egy öcsém, mindannyian már felnőttek vagyunk.

30-as éveink elején, 20-as éveink közepén járunk.

A helyzet az, hogy sose szoktunk egymással beszélni, találkozni is max. otthon futunk össze, de az se tervezetten történik. Nem hívjuk fel egymást és nem is köszöntjük fel egymást születésnapkor, névnapkor. Bátyám barátnői közül is csak egyet ismertem meg, pedig volt vagy 10 (bár nyilván mivel sűrűn váltogatja őket, ezért nem is érdemes nagyon megismerkedni velük).

Az az érdekes, hogy nem volt köztünk sose nagy ellentét (leszámítva a gyerekkori incselkedéseket), nem vesztünk össze semmin. A szüleink is mindig igazságosak voltak velünk szemben, nem voltak kivételezések sem.

Tényleg úgy viselkedünk, mintha nem is ismernénk egymást, bár valahol ez így is van...

Mindig meglepődök, amikor ismerőseim vagy munkatársaim bensőséges viszonyt ápolnak a testvéreikkel, habár tudom, hogy ez lenne a normális.

Más is van így közületek?