Akinek több gyereke van, (esetleg 3) ott milyen testvérek a gyerekek?

Valóban nem csak neveléstől függ, mert tök mindegy mennyire "demokratikusan" neveled a gyerekeidet, mindegyik az életkorának megfelelő módon fogja átélni a család folyamatos fejlődését. Ebből pedig az fog következni, hogy valaki valahol valamiért mindig elnyomva érzi majd magát (akár testvér-testvér, akár szülő-gyerek viszonylatban).

Amit lehet tenni az az érzelmi nevelés, és imádkozás, hogy ne seggh.lye kölyök legyen egyik se. Aztán meg majd amikor párkapcsolatba kerülnek és egy másik család által kinevelt kölyök lesz rájuk negatív hatással, aki megízlelteti a te gyerekeddel a "normálatlan lelki működés" szépségeit... háááát azt kell csak igazán túlélni.

Jó tesók voltak kicsinek is, nyilván nem angyalkák, de nem verekedtek, nem civakodtak. Nagy egyezkedő mesterek lettek, és mindnek kiváló a humora.

Nyilván észnél kellett lenni szülőként, sok meló volt mindent kibeszélni, megtanítgatni. Viszont olvastam valahol, hogy a szülők sikere ilyen szempontból valójában az elsőszülöttjük temperamentumán múlik. Ő adja meg a testvéri hangnemet a családban, a szülők max rontanak rajta, vagy végleg elbaltázzák.

Ezt nagyon igaznak találom.

Lehet jó lett volna a kapcsolatunk, hogyha nem nekem kell pesztrálni. Így utáltam az egészet, mert mindenért engem b...tak le, nem volt szünetem, nem volt életem, semmim, csak abból álltak a napok, hogy suli, haza és ellátni a kicsiket.

NEM én kértem őket, csak éppen 12 évvel idősebbként "kézre estem".

Jóideje nem élek otthon, de minimálisan sem érdekel, mi van velük, és azt már 15 évesen tudtam, hogy sohasem akarok gyereket, mert nettó szívás az egész.

Nekem 3 fiam van.

4,6,8 évesek.

Mikor a második született a nagy nagyon féltékeny volt,folyton bántotta Őt.Ahogy már lehetett Vele játszani,akkor nem volt gond.Mikor a harmadik született a két nagy nem igazán foglalkozott Vele,már elvoltak azzal,hogy együtt játszottak.Persze azért féltékenykedés volt,sokat odajöttek mikor szoptattam,hogy Velük foglalkozzam inkább.Ha mindhárom együtt van,a kicsit kihagyják a játékból.Ha a középső és a kicsi van együtt,jól eljátszanak.A nagy és a kicsi már nem annyira találja meg a közös játékot.A nagy mostanában elkezdte,hogy Ő unatkozik,Neki minden dedós amit a kicsik csinálnak stb.

Szoktak veszekedni,néha verekedni is(de ezt nem hagyom).

A legtöbb vita abból van,hogy a nagy akarja irányítani a kicsiket,de a második fiam (kos) hát Őt nem lehet irányítani,amitől a nagy idegbajt kap.

Egyébként elég spiclik egymással,annak ellenére,hogy nálam az is büntit kap,aki árulkodik.

Kíváncsi leszek,hogy nagyobb korukban milyenek lesznek egymással.

Nem vagyok anyuka, de van 2 öcsém. Gyerekként nagyon ritkán voltak komolyabb "verekedéseink". Én vagyok a legidősebb(most vagyunk 22,20 és 16), és mindegyik alkalommal nagyon boldogan vártam a testvéreimet.

Sokszor ölelgettem őket, puszilgattam, vittem őket ide-oda :D Anyumék nagyon úgy voltak hogy osszunk meg mindent. Ha én is kaptam csokit, akkor a fiúk is és persze anyát is bele számoltuk :D Mindig ha ételről volt szó oda ültünk és adagonként számoltuk hogy ugyan annyit kapjon mindenki.

Reggelente anyum nyugodtan tudott aludni mert megbeszélte velünk hogy reggel 9-ig hagyjuk őt aludni, mi meg játszhatunk nyugodtan a szobánkba (egy szobába voltunk). Nem mondom hogy nem volt néha falra firkálás, vagy vita hogy milyen mesét nézzünk a tvbe, de elég jól megosztozkodtunk, ahogy a gépünkön is (egy gép volt a szobába és óránként váltottunk). Mai napig nagyon szeretem az öcséimet. Szerintem ez a környezet és a nevelésen múlik, mit lát a gyerek másoktól. Ne ijesszen el a rossz példa attól hogy nem lehet 3 gyerekkel bírni. Ha a kor különbség nem annyira durva a gyerekek között akkor simán kialakulhat egy nagyon szoros kapcsolat a testvérek között.