Akinek nincs testvére, ki volt az, akire felnőtt korában számíthatott? Aki mellette volt, ha kellett?

Rokoni, ismerősi körben általános tapasztalat, hogy a tesók nincsenek jóban, és a végső csapás a viszonyukra, amikor meghalnak a szülők, és osztozkodni kell.

Sok esetben azt gondolják az emberek, hogy ők maradtak a szülői házban, akkor az az övék. Anyám és a mostohaapám családjában is ez volt, hogy eszük ágában nem volt kifizetni a tesókat, aztán emiatt ment a harag. Mert neked van lakásod, miért akarsz engem innen kitenni stb.

Én nem vagyok különösebben anyagias, de tudom, hogy nálunk is ez lesz.

A húgom lakik anyám kb. 60 millát érő házában. A mostohaapám a haszonélvező, de ha ő is meghal, akkor nem fogok sajnos eltekinteni a 20 milliótól, ami járna nekem, a húgom meg nyilván nem fogja tudni kifizetni a minimálbéréből. Fenntartani sem tudná, de jelenleg 3 kereső ember van a családban. Már most is elég feszült a viszony, mert egyszer rá találtam kérdezni, hogy hogyan gondolja a jövőt, erre közölte, hogy ő eladni nem fogja, mert szeret itt lakni. Már a bátyám is mondta, hogy itt ez nagy vita lesz.

Nem értem, egyesek miért tartják ezt alapnak, hogy nekik ez jár, és a testvér a szemét, ha kéri a részét. Ez nagyon sok esetben megrontja az egyébként sem rózsás testvéri kapcsolatokat.

"Mindig ledöbbent,hogy itt az emberek nagy többségének mennyire nem jelent semmit a testvére/a testvéri szeretet maga."

Számomra a testvéri szeretet azt jelenti, hogy felnőtt emberként nem hozzá rohanok, nem rá támaszkodom ha bajom van. Jó a kapcsolatunk, de az van amit írnak itt mások, megvan a magunk élete, saját barátaink, baráti körünk.

És valahogy pont a jó testvéri kapcsolatot szeretném megtartani, és nem terhelni a másikat a gondjaimmal, bajaimmal.

#21 Na az öröklés is egy érdekes helyzet.

Adott egy nagy családi ház vidéken.

Apám után örököltük a ház felét testvéremmel.

Anyámé a másik fele és a haszonélvezeti jog.

Testvérem otthon élt mindig anyámmal.

Egy időben volt arról szó, hogy felújítjuk, eladjuk, megy mindenki amerre lát. Én ennek örültem volna, mert akár hitel nélkül is tudtam volna lakást venni, de ugye se testvéremnek, se anyámnak nem nagyon van pénze.

Egy ideig adtam bele a felújításba, de hát én magam évente pár alkalommal vendégeskedem ott, és hát úgy nézve meg drága nyaralás az a pár nap.

Aztán vettem saját lakást, fizetem a hitelt, felújítást, megélek. Nincs is pénzem bele adni a "közös" házba.

Testvérem közben megházasodott, gyerekük lesz. Gőzerővel újítják a lakást. Lehet felvesznek állami támogatást és akkor milliókat bele tesznek a házba.

Alapból egy érdekes dolog, hogy ott él anyám is, tulajdonképpen az ő joga a legerősebb. Már ez egy faramuci helyzet.

Ráadásul anyám sem idős még, nem az a nagymama helyzet van, hanem vannak barátai, ismerkedik.

Már végig futott a fejemben pont egy ilyen szituáció, hogy ha anyám "bepasizik" esetleg megházasodik újra, akkor simán fennállhat egy mostohaapa helyzet ahol egy idegen kap haszonélvezetet a mi örökségünk felett.

Vagy csak végig futott a fejemben ez, hogy most testvérem és családja remekül berendezkedik, pénzük az életben nem lesz annyi, hogy lakást vegyenek, nem hogy egy ekkora családi házat.

Ha meg oda jut a helyzet, akkor nyilván nem fogják tudni/akarni kifizetni a részemet belőle. Már maga a "mi újítottuk fel" meg a "neked van hol laknod" helyzet lesz az egészből.

Meg ez is olyan, hogy ha tudnám, hogy egyedül élem le az életem, akkor azt mondom, tartsák meg. De ha nekem is lesz párom, gyerekem, kiadásaim. Bele sem gondolok inkább.