Tönkretette a családot, hogy a testvérem gazdag lett?
Régen minden olyan egyszerü volt, kb mindenki ugyanazon a szinten élt nálunk. Elmentünk egymáshoz grillezni, lement a család együtt a Balatonra, ilyesmi. Amióta a testvérem vagyonos lett, minden megváltozott. Régen ha valami munka volt otthon, átmentünk egymáshoz megcsinálni, hogy spóroljunk, pl ház kifestése. Nem is türte volna, hogy idegen munkások bármit csináljanak nála, szeretett dolgozni. Manapság már kijelenti, hogy ö biztos nem fog dolgozni, ö embereket bíz meg. A Balatonra se akarnak már jönni, ök külföldre mennek 3 hétre. Teljesen szétszéledt emiatt a család. Kicsit rosszul is esik, hogy amíg mindketten csórók voltunk szidtuk a szerelök magas árait, most meg nekem vágja, hogy minek szerelgetem a kocsimat, bízzam profira inkább. Mintha lenne pénzem rá. Teljesen elszállt. Régen örült, ha pár ezres telefonja volt, most a 8 éves fiának a legdrágább iPhone van a kezében mintha semmi értéke nem lenne. Szerintem ilyet nem adunk a gyerek kezébe ennyi idösen. Annyira dühít amikor mondják, hogy áh ök a Balatonra már nem jönnek, kinötték már, más is van a világon. Azelött örült az egész család ha lejutottunk.
Hogyan lehetne javítani, visszacsinálni a dolgokat?
Nem vagy te egy kicsikét irigy? Én meghallgatnám a másik felet is.
Te sem a Balatonra mennél nyaralni, nem a saját szabadidődből elvéve festegetnéd otthon a nappalit és nem egy ütött-kopott 4 éves olcsó telefont nyomnál a gyerek kezébe, ha lenne rá pénzed.
12-es, név nélkül, idegeneknek, szóval nem beszél ki senkit.
Ez a fórum beszélgetésre lett kitalálva.
Az értékrend a probléma. A testvéremnek volt egy értékrendje, amit feladott. Pl hogy a gyerek kezebe 600 ezres telefont ad.
Ugyanúgy jöhetne grillezni, de már nem jönnek el. Mert grillezni csak valami nem tudom milyen tojásban lehet ami 1 millió forint. Ö már abban szokott és kineveti a Tescos grillünket ami régen jó volt, nagy szám volt nekünk.
A javítgatások közös programok voltak. Mi pl festettük hárman a házat (apánk és mi) addig a gyerekek kint játszottak, a nök meg csinálták a bográcsban az ebédet. Jó kis programok voltak ezek. Az, hogy öltönyben (túlzok) ülünk és a kaját magától a milliós gép süti, miközben megbízott munkások dolgoznak mellettünk … ez nem ránk vall. Rá se. Apánknak se tetszik ez, dolgos ember aki minden pénzt megfogott a családjának, rosszul esik neki hogy mellözve van a tudása. Szeretett hasznos lenni.
Grillparty meg az hogy te szereled a saját autódat nem tudom hogy függ össze a tesód pénztárcájával, de ha dühít hogy drága telefont vesz még a gyereknek és hogy a lepukkant Balatonnál szebb helyekre is el tud menni, akkor csak irigy vagy.
Én is csóró családból jövök szóval nem leszólásból mondom, de a csóróság az egy életstílus. Egy sz@r életstílus amit nem választanak az emberek hanem belecsöppennek. Régen én is azt hittem hogy a nyaralás az amikor a Balcsira hogy egy 2 csillagos csótányos szálláson rohadjál egy hétig. Napközben 100 forintos kínai papucsban sétáltunk a 40 fokban, kerestük a szabadstrandot, ami tele volt sörhasú, hangos, büdös emberekkel. A vízből áradt a mocsárszag. Néha vettünk lángost (= zsíros finomlisztet) is, de sokszor inkább a legolcsóbb párizsival megtömött szendvicseket faltuk amiből 1 hétre előre betáraztunk a CBA-ban.
Mióta van rendes munkám nem vágyom ilyesmire én sem. Teljesen megértem a tesódat ha ezt a primitív, proli világot maga mögött akarja hagyni. Ez nem azt jelenti hogy téged ne szeretne. Viszont ha te vissza akarod húzni csak azért mert te ebben a sz@rban ragadtál akkor veled és csak veled van a probléma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!