Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Testvéri kapcsolat » Mennyire szóljak / szólhatok...

Mennyire szóljak / szólhatok bele a kistestvérem nevelésébe?

Figyelt kérdés
16 éves vagyok, jelenleg a nevelőapukámmal, anyukámmal és 4 éves kistestvéremmel élek. Elég furcsa itthon a helyzet, nevelőapukám elkényezteti a kisöcsém, nem szab meg neki határokat, anyukám pedig "szóban" ellenzi ezt, de a valóságban semmit se tesz ez ellen. Példának okáért, napi 3 órákat engedik neki a ps4-em használatát, a 4 éves gyereknek már oda se kell nézni a kontrollelre hogy irányítsa. Ha valamiért szólnak neki sír, és a szüleim hagyják is ezután. Rossz ránézni ahogy a gyerek görnyedten ül a tv előtt, mondtam már hogy felviszem a ps-t, de azt mondták ne tegyem / nevelőapukám hogy akkor vesz újat. nagyon értelmesek.. érettségi után (2 év múlva) el tervezek költözni, így a kisöcsémmel se fogok túl sokat találkozni. van valami amit most tehetek érte, hogy ne rontsák el teljesen a szüleim? persze tudom hogy miután elmegyek és egyre nagyobb lesz annál rosszabb lesz a helyzet, de érdekel hogy mások (ti) mit tennének a helyemben.

2022. ápr. 2. 20:16
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:
77%

9-es! Nyilván a szülők együttműködésére lenne szüksége a kérdezőnek, hogy ez megvalósuljon, ami nyilván nem lesz meg a felfogásukból megítélve.

Megfigyelheted, hogy a normális, a gyerekekért élő óvónők nem egyszer szenvednek az elkényeztetett gyermekekkel, akire otthon ráhagyják a dolgokat, mert így könnyebb a nevelése, aztán közösségben meg csaknem küzdeni kell velük, mert ott szabályok vonatkoznak rá.

Ha a kérdező szülei még most lépnének, elhagynák az elkényeztetést akkor a kistesó (igaz nem egyből), de megszokná az új rendet.

Én amúgy kíváncsi vagyok, hogy közösségben milyen a gyermek, akár családi összejövetelen, akár óvodában...

2022. ápr. 3. 08:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 anonim ***** válasza:
89%

Mindenki beleszólhat a nevelésébe, hiszen szólásszabadság van.

Akit közvetlenül is érint, hogy hogyan viselkedik (pl. a testvérét), az még inkább beleszólhat.

Egyébként meg mindenki "beleszól", akivel a gyerek találkozik, akkor is, ha szavakkal nem teszi, mert mindenki reagál valahogyan a viselkedésére, és azzal (még azzal is, ha nem tesz, nem mond semmit egy-egy megnyilvánulására) máris hatással van rá, a későbbi viselkedésére.

2022. ápr. 3. 08:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 Katona Dius ***** válasza:
90%
Nekem két öcsém van,már mindannyian felnőttek vagyunk. Miután megszületett a legfiatalabb öcsém, anyámnak elege lett a csaladosdiból és leszart minket. Úgy volt vele, megszülte a 3 kölyköt, az ő munkája véget ért. A többit oldja meg más. Mivel apa állandóan dolgozott,hogy ne váljunk éhen, így a srácok ellátása és nevelése az én dolgom lett. Vagyis inkább magamra vállaltam, mert anyámnak Tök mindegy volt. Az elején mamáék főztek ránk, de sokat máshogy nem tudtak segíteni,mert apa nővére fogyatékos és az ő felügyelete elvette minden idejüket. Így gyorsan megtanultam főzni és már azt is én csináltam. És igen,apa mivel nem volt szinte sose otthon,anya mivel leszart minket így tesoimmal is elszaladt a ló. Én hoztam be szabályokat és nem egyszer hiszti lett a vége. Anyám sokszor megvert, mert hagyjam már a kölyköket békén, hagy csináljanak amit akarnak, ő aludni akár és nem tud a kölykök vinnyogasatol. Nem foglalkoztam vele. Minden egyes hiszti után elvett, hogy kinek képzelem magam, majd a saját fattyaimat úgy nevelem ahogy akarom, az övéit hagyjam békén. Így teltek az évek. A kisebbik egyetemista, a nagyobbik már lediplomazott és dolgozik. És mindegyikből értelmes,normális tisztelettudó felnőtt lett. Anyámnak meg dagad a melle,hogy az ő fiai diplomások. És hogy megtanultak magukra főzni is. Meg rendszeretok. Még mindig abban a hitben van, hogy ez az ő nevelésének köszönhető. Én meg leszarom,higgyen amit akar. Ennek mindössze annyi hátránya lett,hogy nem akarok gyereket. Még legalábbis. A gyerekkorom nagy része és a felnőttkori egy része elment a tesoim nevelésére. És nem akarom újra kezdeni. Egyelőre biztos nem. Viszont lassan döntenem kell,mert 30 vagyok és 35 felett nem akarok már gyereket vállalni. Így van 5 évem megbarátkozni hogy kezdhetek mindent elölről és vagy bevállalós,vagy nem lesz gyerek. És mivel nalam a gyereknevelés osszemosodott azzal is,hogy anyám folyton ver,így nem biztos,hogy bele vágok majd. De sosem bántam meg, hogy embert neveltek az ocseimbol. Ha sosem lesz gyerekem emiatt,akkor is megérte.
2022. ápr. 3. 13:26
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!