Nagy korkülönbségénél (10 év felett) hogy fogadtátok a szüleitek bejelentését a kistestvéretek érkezéséről?

Én örültem neki, és nagyon meglepett.

Meglepődtem de azért örültem is

Örültem neki és a mai napig örülök, hogy lett egy testvérem. 12,5 év van köztünk.

Csak azért nem örültem volna, mert általában a tinédzser gyereknek kell ilyenkor foglalkoznia a kicsivel és gyakorlatilag nevelnie is. Én a legfiatalabb testvér vagyok a családban, így nekem személyesem nem volt ilyennel dolgom, de sok barátomnál láttam, hogy gyakorlatilag nekik kellett betölteni a szülő szerepet, ők jártak az oviba/bölcsibe, vigyáztak a kölyökre nonstop, csináltak programokat, kb a szoptatáson kívül mindent ők végeztek.

Én egyátalán nem örültem volna, mert nem hiányzik az hogy hajnali 3-kor bőgjön, meg okádjon. Meg a babákért sem vagyok oda.

Meglepődnék, mert anyám elmúlt már 65. De örülnék is!

Gyűlöltem és Gyűlölöm a mai napig. Tönkretették az életem a kis görccsel. Aztán anyám meg vernyogott ammiért 18 évesen elhúztam onnan.

Igaz köztem és az öcsém között csak 8 év van de így is elég sok gondot okozott nekem, nyilván nem az ő hibájából. Nagyon sokat kellett rá vigyáznom, amikor lett először pasim még hozzá is vinnem kellett folyton. Egy szobában voltunk sokáig, szóval az éjszakai hányásokról ne is beszéljünk... Utáltam azt az időszakot, ennek ellenére imádom őt.