Mit tegyek, ha úgy érzem a tesóm jobb nálam?

Azt hogy szakadj le a tesódról es az allando összehasonlitgatasrol. Sot, masokkal se hadonlitgasd magad. Mindenki egyedi es mindenki masban tehetseges. Találd meg a sajat utadat, mert az az egyetlen amiben erolkodes nelkul is jo lehetsz.

Én azt gondolom, hogy valóban lehet, hogy gyengébb vagy nála sokmindenben, és azt is gondolom, hogy és akkor mi van? Pl. amikor rájöttem, hogy sokkal hülyébb vagyok, mint az átlag, megdöbbenés után keseregtem rajta persze, de annak annyi a megoldása, hogy nekem fél óra helyett másfelet kell tanulnom ugyanahhoz. A lényeg, hogy a napfényre kilépve mindketten ugyanúgy tudjuk, az okosabb is és én is. Ezt a gondolatot megsegítettem magamnak azzal, hogy ezer dolgot fel tudok sorolni amiben gyengébb vagyok mint más. Pl. nem tudok olyan gyorsan futni, mint a futó vb versenyzői, nem éneklek úgy mint az operaénekesnők és ha ezért nem ekézem magam, mert nem számít, akkor azért se ekézzem, ami meg számít. Olyan, kész, ugorjunk. Mint írtam, alkalmazkodok az állapotomhoz. Aztán amellett, hogy sötét vagyok mint az éjszaka, ronda is mint a bűn, hogy a feketeségnél maradjak: lemegyek a bányába és feljön a szén. Na ez az amit viszont nem tudok úgy kezelni, mint a gyengeelméjűségemet. Mert a külső ugye több összetevős, és nekem minden külső jegyem rusnya, na az már sok. De mára már elfogadtam valahol ezt is, mivel én magam semmilyen negatív véleménnyel nem vagyok más csúnya emberekről a külső hiányosságaik miatt. Így elengedtem amennyire tudtam. Viszonylag keveset nézek tükörbe, akkor átfutom a ronda pontokat, szörnyülködök keveset és fordulok is ki a tükör elől. Azt mérd föl, hogy ha tesód nincs a környezetedben akkor is egy nulla vagy-e, mert az úgy nehezebb, tehát ha mindenki mellett is nulla vagy. Nézd meg az előbb írtam, mindenkinél butább és rusnyábbnak lenni az a játék haladó verziója. Ha nálatok csak tesód túl jó, akkor tesóddal van "gond", tehát ő lóg ki túlságosan, csak ő felfelé. Tehát te csak mellette vagy háttérben azt szerintem egyszerű logikával levezetni és kezelni, ráadásul azt felülírja a szeretet. Ami meg nálad meg is van úgy érzem. Tehát szereted tesódat bármilyen is, ez csak egy plusz szál, hogy ő jó mindenben.

Biztos van olyan amiben te jobb vagy, és nem mindenkinek tetszhet ő jobban mint te mert mindenkinek más az ízlése. Pl millió embernek tetszik Mila Kunis vagy Gal Gadot de nekem egyikőjük sem

Én ugyanígy érzek a testvéremmel kapcsolatban, viszont ennek szerintem az az oka, hogy mindenki hozzá hasonlítgatott egész életemben. Teljesen máshogyan nézünk ki, teljesen más a személyiségünk is és eleve két külön ember vagyunk, szóval elég sok mindenbe bele tudtak kapaszkodni az emberek, családtagok, ismerősök, tanárok. Még mindig van aki a testvérem nevén szólít… illetve ahogyan te is leírtad, gyakorlatilag minden pozitív tulajdonság a testvéremet illeti, mert ő a kedves, ő a szép, ő az okos, ő a segítőkész, ő az ügyes stb., én pedig a csúnya, a buta, a lusta, a bunkó stb. Gyerekkoromtól kezdve ezt hallgatom a környezetemtől és ma már sokkal reálisabb énképpel rendelkezem (hiszen mikor már felnőttem én is kaptam külső visszajelzéseket, reakciókat, objektív véleményeket, a valós teljesítményemre, tudásomra, viselkedésemre stb.), de még mindig nem sikerült ezen teljes mértékben túllépnem. Mindig próbáltam arra koncentrálni, amit valóban tudok, amit elértem, amiért megdicsértek, ami sikerélményt jelentett stb., és a lehető leginkább elkülöníteni magam a testvéremtől. Viszont egyszerűen fáj, hogy mennyi éven keresztül rombolták az önbizalmam és ennek eredményét is nagyon nehéz elviselni (hogy mennyi gátlás, félelem, szorongás, teljesítménykényszer, megfelelési kényszer stb. van bennem), illetve sokáig az is bántott, hogy soha semmit nem tudnék tenni, hogy ezeknek az embereknek megfeleljek és a testvéremhez hasonlóan bármilyen szempontból elismerjenek engem. Hiába tudtam és tudom, hogy erről nem a testvérem tehet (bár azt gondolom ő sem mindig kezelte ezt a legjobban), mégsem tudom őt teljesen kizárni ebből és haragszom rá, irigykedtem is rá sokáig. Szóval arra akarok kilyukadni, hogy nálunk például mindig megvolt ez az ellentét, folyamatosan összehasonlítgattak minket és szerintem emiatt alakultak ki bennem ezek az érzések. Ha nálatok is volt erre példa, akkor ez is lehet egy magyarázat.

Magadnak felelj meg, ne másnak.