Mit lehetne kezdeni egy ilyen testvérrel?

19L vagyok, az öcsém 16. Egyetem miatt alig vagyok itthon, legtöbbször csak hétvégére járok haza, akkor sem mindig. Most az ünnepek miatt hazajöttem, de nemsokára mehetek vissza.

Az öcsém az első perctől fogva mondogatja, hogy menjek már vissza, mikor megyek már vissza és ez nekem nagyon rosszulesik. Egyszer már kicsit sírtam miatta, mert még karácsonykor, rokonok előtt is ilyeneket mondott. Én egy szóval sem bántottam, sőt, rendszeresen hozok neki ajándékot, annak reményében, hogy majd az javítani fog a testvéri kapcsolatunkon (ajándékon és pénzen kívül semmi sem okoz neki örömet). De nem, az öcsém továbbra is utál, hülyének néz, azt hiszi jobb nálam (egyikünk sem jobb a másiknál, mindketten más dolgokban vagyunk jók, de ő ennek ellenére is lenéz).

A szüleink ezt szemrebbenés nélkül tűrik, nem is érdekli őket. Sőt, apánk isteníti az öcsémet. Folyamatosan dicséri, hogy micsoda férfi, sohasem hibázik és mennyire tökéletes. Cserébe az öcsém ordítozik a szüleinkkel, nagyon tiszteletlenül bánik velük és mindenki mással, de nem baj, neki szabad. Ha én csak egy kicsit is felemelem a hangomat, egyből hülye vagyok, életképtelen, tiszteletlen, ne beszéljek már így, mert ez mennyire csúnya dolog.

A jelenlegi "mikor mész már vissza" beszólásokon kívül, legjobb esetben, havonta kb 2 mondatot váltunk egymással. Ez évek óta így van, nem beszélünk, teljesen elhidegültünk egymástól. Amikor kicsik voltunk sem volt minden felhőtlen, de ha kellett, én mindig segítettem neki, megvédtem, ha kellett. Ha valami csoda folytán apukánk szórakozásból piszkálja, akkor még most is kiállok érte.

Lehet, hogy csak minimálisan, de én szeretem az öcsémet és jót akarok neki, mert a testvérem. De ezek után nem tudom, hogy lehetünk-e még jó testvérek. Kételkedem, hogy később akarom-e majd tartani vele a kapcsolatot.

Mit tudnék kezdeni az öcsémmel?