Nem szeretem a testvérem. Más is tud ezzel együtt érezni?

Van egy nálam pár évvel fiatalabb lánytestvérem. És őszintén mondom, hogy nem szeretem őt. Félreértés ne essék, nem utálom őt. Elviselem, sőt néha még talán kedvelem is.

Rendesen gyűlölöm magam azért, mert nem szeretem a testvérem, de nem tudok ezen változtatni. Egyszerűen nincs benne semmi, ami miatt szerethetném. Semmi tisztelet sincs benne, még a szüleink iránt sem. Folyton követelőzik, és ha valami nem úgy megy, ahogy ő szeretné, akkor azonnal sírni kezd (az évek alatt rájöttem, hogy ez a fajta sírás szimpla színészkedés). Engem is mindig rossz színben tűntet fel. Ha rászólok valami miatt (mondjuk széthagyja a ruháját a lakásban, vagy nem ült le tanulni), azonnal borzalmas testvér vagyok a szemében, egyszerűen nem hallgat rám soha. Továbbá semmi humora nincs, ráadásul elég buta is. Sokszor kellemetlenül érzem magam miatta, mert nagyon igénytelen.

Nem tudom, hogy miért vagyunk ennyire különbözőek, hiszen ugyanazt a neveltetést kaptuk a szüleinktől. De tényleg, fogalmam sincs, hogy lett ilyen rossz természete a húgomnak.

Tudom, hogy én se vagyok egy jó ember, hisz nem szeretem őt. Azért írtam ezt ki ide, mert kíváncsi vagyok, hogy más is érez-e így, és tényleg ennyire borzalmas-e ez?