Hogyan tudnék segíteni a húgomnak, hogy az új iskolájában, meg úgy az életben tudjon új barátokat szerezni? És hogyan tudnám bátorítani, hogy fordítson hátat a mostaniaknak anélkül, hogy megsérteném? (Kifejtve lent)
Szóval a kisebbik húgom elég visszahúzódó lány volt mindig is. Az oviban ráakaszkodott egy kiállhatatlan, piócatermészetű másik kislány, aki mindenhová ment vele: ált suliba és még gimibe is. Miatta számkivetetté vált a húgom is az osztályaiban, mind a lányok, mind a fiúk cikinek tartották. Mivel az évek alatt nem igazán változtak az osztályok, évfolyamok összetételei, így a húgomnak esélye sem volt soha a tisztalapra, ezért aztán beszorult a pária skatulyába. Kb. két éve (7-ik osztályban) elküldte végre a pióca kiscsajt melegebb éghajlatra és onnastól belekerülhetett egy nagyobb, menőnek titulált lánytársaságba, ahol elsőre úgy tűnt mindenki kedveli, de aztán kiderült, hogy ez még sincs így. 5-en voltak ebben a társaságban, ahol két lánnyal kerültek közelebb egymáshoz. Őket nevezzük az egyszerűség kedvéért Orsinak és Zsuzsinak. Orsi volt a társaság méh királynője, minden kislány az ő legjobb barátja akart lenni, valószínűleg azért, mert Orsi családja gazdag volt és mindig megkapta a menő cuccokat. Zsuzsi pedig főként a húgom elfogadó, mindenkiben a jót látó, naiv kedvessége miatt csapódott hozzájuk. Az ötös másik két tagja fújni kezdett a húgomra, mivel úgy gondolták, elveszi tőlük Orsit. Orsi körülbelül tavaly (8. osztály) év végére nagyon beemózott. Az összes élhetetlen populáris animét elkezdte isteníteni és nyilván az ezen "művek" köré szerveződött toxikus fandom tevékenységek váltak a kedvenceivé, mint a depresszióról és öngyilkosság szépségeiről való merengés és a szülei gyűlölete. Mivel ő volt a menő lány, hát ez lett a menő. A lányok 9-ikbe is együtt mentek, de egy kis csavarral. Számomra idén januárban derült ki, miután a húgom addigi átlag kiskamaszlány külsejét anime fiú külsőre cserélte cirka 2 hónap leforgása alatt, hogy ők ketten Orsival nem csak barátok, hanem egy párt is alkotnak körülbelül 8. év vége óta. Amikor a húgom először coming outolt akkor nekem biszexuálisként, szerintem elég támogatóan viselkedtem vele végig. Támogattam a kapcsolatot, még úgyis, hogy tudtam megtörtént már, hogy az Orsi cserben hagyta őt. Aztán kábé egy hónapja, mikor otthon voltam és beszélgettem vele erről az egészről, megtudtam néhány eddig nem említett információt, amelyek fényében úgy érzem, hogy képtelen vagyok tovább támogatni ezt a kapcsolatot, mert a húgomnak ártanék vele. Ekkor döbbentem rá ugyanis, hogy mi is megy itt valójában és miért is baromira nagy baj, amit ezek a srácok egymással művelnek teljes tudatlanságban.
Probléma #1: Amikor a húgomnak coming outolt Orsi, végre a húgom volt Orsi legjobb barátnője, az osztály lányai között végre sok év száműzetés után ő volt a menő lány legjobb barátja, de rajta kívül semmilyen más szociális kapcsolata NEM VOLT és azóta sincs az osztályban, sem pedig azon kívül a családot leszámítva. A párkapcsolat pedig az Orsi ötlete volt, ő kérdezte meg járnak-e, miután közölte a húgommal, hogy ő a "chrush"-a. A korábban említett szűk szociális háló miatt, aztán könnyű volt elképzelni, hogy ha a húgom nemet mondott volna a kapcsoaltra, akkor mi történik vele: egy barátja sem marad. Tehát technikailag kijelenthetjük, hogy a húgomat belekényszerítette a legjobb barátnője egy leszbikus kapcsolatba 15 évesen, ami végülis kapcsolati abúzus, mert a húgom Orsival szemben szociálisan kiszolgáltatott helyzetben van.
Probléma #2: A húgom azt mondta, hogy (és most nem viccelek), hogy azért választotta a biszexualitás címkéjét, mert szépek a színek a zászlajukban. Egyébként is későn érő alkat és egy átlag 15 évesnél is kevésbé érett jelenleg és még úgy is, hogy ezt tudtam földhöz vágott a felismerés, hogy egy játéknak, divatnak fogja fel a szexuális identitását.
Probléma #3: Miután szilveszterkor coming outoltak együtt Zsuzsinak és elmondták, hogy ők egypárt alkotnak, rá egyhónapra Zsuzsi is comingoutolt pánszexuálisként, majd elmesélte nekik, hogy ő bizony szerelmes az egyik negyvenes, nős férfi tanárukba... Számomra egyértelmű, hogy ez utóbbi comingout a lemaradástól való félelemből született.
Probléma #4: Állítólag több tucat biszexuális vagy leszbikus lányról tudnak még az iskolájukban (csak a saját osztályukban tudnak még egy triót, vagy inkább vélni tudnak, akik szerintük azok). Nyilván felnőtt fejjel furcsa hallgatni, hogy mennyire nem érzi, hogy ők ebből egy jelentős számot valószínűleg bebeszélnek maguknak.
Probléma #5: A húgom rossz tanuló volt világéletében. Orsi és Zsuzsi pedig jótanulók, de soha egyszer sem nyújtottak volna neki segítséget.
Probléma #6: Orsi anyja rühelli a húgomat, amitől nyilván a húgom sokat sír, és kvázi egyik ilyen síros alkalommal közölte, hogy "miért engem utál az anyja? nem is én kezdtem ezt az egészet"
Probléma #7: A húgom vagdosta (talán mostanra ez megszűnt) magát és öngyilkos gondolatokat forgatott a fejében. Valószínűleg a toxikus anime fandomok és Orsi hatására jutott el eddig. Mivel rajtuk kívül semmilyen más hatás nem érhette, mert ő elzárkózott attól, hogy Orsin és az animéken kívül bárhova odakoncentráljon.
Probléma #8: Félévkor megbuktatták kémiából és nem szólt róla a szüleinknek. Órák helyett is animéket nézett végig.
Probléma #9: Iszonyatosan undok és önző újabban, szöges ellentéte annak, a kedves, tapintatos, segítőkész lánynak, aki ő valójában.
Probléma #10: Ezek a lányok sohasem beszélgettek, barátkoztak még fiúkkal, de nagyon vágynak a fiú társaságra, szóval úgy fest, ez az állapot azért jött létre, mert a fiúk nem érdeklődtek irántuk.
Szóval most, hogy így összegeztem, miért is van rossz baráti társaságban a húgom, jöjjön a hab a tortára. A szüleink nyitottan fogadták a coming out-ot, de azt ők sem bírják elviselni, hogy az Orsinak egészségtelenül nagy befolyása van a húgom felett. A múltkor önkényesen hosszabított meg egy hármas ottalvást, úgy hogy kész tények elé állította a szüleinket, akik pedig nem merték haza parancsolni, mert a pszichológus tanácsára nem tiltanak neki semmit, nehogy még mélyebben az öngyilkosság felé tolják.
Na de térjünk a lényegre. Tavasszal, a bukás és azután, hogy a kisebbik húgom szorong az összes tanárától állítása szerint, felajánlottuk neki, hogy válthat iskolát és az idősebbik húgom sulijába átmehet, mivel arról jók a tapasztalataink. Még a nagyobbik húgom beszélt vele egyszer erről és tényleg kiecsetelte, hogy szerinte miért jobb az ő volt sulija, mint a kisebbik húgom újgazdag buborékban lebegő mostanija. Ettől a ponttól kezdve pedig a kisebbik húgunk vált az egyik fő motorjává az iskolaváltásnak. Már át is írattuk, én pedig igyekszem helyzetbe hozni minden téren gyűjtsön tapasztalatokat, de azt érzem, mintha versenyt futnék Orsival. Ha én próbálom a húgomat olyan élménykehez juttatni, ahol fejlődhet, ahol rendes emberekkel köthet isemrettséget és erről az Orsi tudomást szerez, rögtön mondja, hogy "legközelebb ő is akar jönni". Legújabb találmányuk Zsuzsival, hogy majd ők első nap bemennek a húgom elé az új sulijához, de mivel egyszerre csengetnek ki, esélytelen, hogy ne a húgom érjen hamarabb haza, akkora a földrajzi távolság a két város között. De én nem akarom, hogy zavarják a húgomat az új helyen való beilleszkedésben, mert nyilván lassabban fog menni, ha Orsinak majd nem tetszenek az új osztálytársak, és uszítgatja majd ellenük a húgomat, ahogy a szüleink ellen is teszi.
Szóval kérdés, hogyan tudnám ráébreszteni a húgomat, hogy az új osztályára koncentráljon és építsen ott minőségi barátságokat, és ne hátra felé tekintgessen? Illetve a majdani, nagy számok törvénye alapján, bekövetkező Orsival való szakítás kapcsán, hogyan tudjuk elérni, hogy ne zuhanjon depresszióba és ne akarjon véget vetni majd az életének? (Anyánk ettől retteg a leginkább.)
(#8-as vagyok)
Hú, ez azért eléggé... durva.
Hát, nem vagyok egy képzett tanácsadó, de tekintve hogy szerintem egykorú vagyok a húgoddal (most leszek 16), valamint hasonló helyzetben is vagyok (mármint hogy igazából engem is állandóan dédelgetett az apám és hogy vannak problémámim) szerintem az hatna rá a leginkább ha ezt a pszichológushoz járást "ráerőltetnétek".
De amúgy melyik megyében éltek? Nagyon ismerősnek hangzik a húgod.
húgod kiskorú és igenis ellehet rángatni pszichológushoz. Kezdve egy beszélgetéssel az iskolapszichológussal, aki lehet ajánlani fog egy szakembert és mivel a suli ajánlja lényegében kötelezve lesz stb.
Gyávák vagytok és hagyjátok, hogy a húgod hülyeséget halmozzon hülyeségre, holott ő KISKORÚ! nem felnőtt és a személyisége sem 15 éves, tehát agyilag is el van maradva.
El kell rángatni és pont. Igen utálni fog titeket,de melyik kamasz nem utálja azt ha megmondják neki mit tegyen? :P
Kérdező, ez amit itt leírtál, 3 teljesen átlagos tinilány története. Kiváncsiak, kísérletezgetnek mindenfélével, és természetesen másolják is egymást, nincs ebben semmi meglepő, és főleg semmi tragikus. Nekem ez az Orsi is elég ártalmatlannak tűnik, ennél sokkal rosszabb főkolompos is juthatott volna, most képzeld el, mi lenne ha ő lenne az iskola ribije, aki minden héten más huszonéves pasival fekszik össze, és ezt másolnák a többiek. Drogról, alkoholról, bulizásról nem is beszélve… 15-16 évesen ez manapság egyáltalán nem lenne légből kapott helyzet. Ehhez képest amit leírtál, emo, anime rajongás, extrém kötődés a legjobb barátnőhöz (nem, ez még nem biszexualitás) szinte békebeli tinédszer-idill (ami persze a tiniknek egyáltalán nem könnyű, és a szülőket is a frász kerülgeti, pontosan ugyanúgy, mint 20-30-50 évvel ezelőtt). Ez a korszak tetszik vagy nem, pontosan erről szól, túl kell élni, nektek is, a húgodnak is, 10 év múlva majd jókat röhögtök a mostani “problémákon”.
Zsuzsi szerelmes a 40-es tanárába, mint probléma… Ezen jót mosolyogtam. Melyik tinédzser lány nem szeret bele valamelyik idősebb tanárába? Ez még anyáink, sőt nagyanyáink idejében is így volt, minden 2. lányregény az 50-es 60-as évekből erről szól, de még a leszbikus kísérletezgetések is elő-elő kerültek akkoriban is.
Egy szó mint száz, Orsinak az égvilágon semmi köze nincs a húgod személyiségváltozásához, kamaszodik, ennyi az egész. Ilyenkor totál kiállhatatlanok, pimaszok, ordibálnak, titkolóznak, világfájdalmuk van, senki nem érti meg az ő kicsi lelkivilágukat. Én anno ezek mellett loptam, hazudoztam, manipuláltam és kijátszottam egymás ellen a tanáraimat és a szüleimet, és rendszeresen lógtam az iskolából, ma totál átlagos, normális felnőtt vagyok.
By the way, Orsi anyja pontosan ugyanazért utálja a húgodat, amiért ti Orsit, mert (szintén tévesen) a Te húgodban látja az okot, hogy az ő kicsi lánya, aki pár éve még olyan tündéri, kedves, csupa szív gyerek volt, így megváltozott. Ezzel a hozzáállással ti felnőttek tesztek még egy jó nagy lapáttal az egészre, csak erősítitek bennük a tudatot, hogy őket bizony senki sem érti meg, csak egymásnak vannak, szemben az egész világgal. Kell ennél nagyobb tini-közhely?
Jó tanuló az Orsi és a Zsuzsi, de nem segítenek a húgodnak… Ne haragudj, a többi problémán csak mosolyogtam, de ez nagyon felhúzott. NEM feladata a húgod barátnőinek korrepetálni a húgodat! Márcsak azért sem, mert attól, hogy ők jók valamiből, még nem képesek azt a tudást továbbadni, mert NEM tanárok. A maximum amit tenni tudnak az az, hogy megírják a húgod leckéit, és súgnak a dolgozatnál, de ez nem segít a húgodon. Kerítsetek neki korrepetitort, ha gáz van, ez nem a barátnők felelőssége.
Ami az iskolaváltást illeti, azért csodát ne várjatok. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a húgod egy visszahúzódó, bizonytalan típus, nem egy vezéregyéniség, aki maga köré gyűjti az embereket, és nem is egy megrögzött individualista, aki maga alakítja a környezetét. Ott is csapódni fog valakihez, ami nem egy nagyobb csoport lesz, hanem 1, max 2 ember, és akkor majd azt fogja másolni. Rosszabb esetben egyáltalán nem tud majd beilleszkedni, elvégre olyan osztályról van szó, akik minimum 2-3 éve együtt tanulnak, kialakult klikkek, rangsor van, ide egy sokkal karakánabb egyéniségnek sem olyan egyszerű beilleszkedni. A húgod meg visszahúzódó, nem is jó tanuló, vagyis az átlagosnál is nehezebb lesz a dolga. Ha sz@rok a tanárok a mostani helyen, és kifejezetten pikkelnek rá, akkor persze váltani kell, de ha csak a mostani baráti kör a probléma, én átgondolnám, lehet sokkal rosszabb helyzetbe is kerülhet, és onnan már nem lesz visszaút, 16 éves, nem lehet évente sulit váltani.
Én inkább valami hobbit keresnék neki. Sport, tánc, zene, bármi ami egy új közösségbe viszi, és kedve és érzéke van hozzá. Egy közös, szűk érdeklődési kör új baráti kört is vonz, és kihozza ebből a “semminek sincs értelme, mindenki ellenem van” nihilből. Ráadásul önbizalmat, és önbecsülést is ad, ami hatással lesz az élete többi területére is. Nekem anno ez hozta meg a változást, és mit Isten, pont 16 évesen.
Ami a pszichológust illeti, kétségtelenül jót tenne neki, de ez sajnos csak akkor működik, ha ő is akarja. Persze elrángathatjátok, de ha nem nyílik meg, csak kidobott pénz és idő. Más lenne persze a helyzet, ha komoly pszichiátriai problémái lennének, de nekem ezek normál kamasz problémáknak tűnnek, amit nem ártana ugyan átbeszélni, de nem is élet-halál kérdése. Próbáljátok felkelteni az érdeklődését, hogy milyen praktikus lehet egy “cinkostárs”, akinek bármit el lehet mondani, és akinek tilos erről bárki másnak beszélnie. Ne úgy próbáljátok beállítani, hogy baj van vele, és szakszerű segítségre van szüksége, akkor persze, hogy ellenáll. Senki nem akar “bolondnak” tűnni, márpedig errefelé még mindig az az általános hozzáállás, hogy pszichológushoz a bolondok járnak.
Ilyen mélységben csak az ismerheti a történéseket, aki részese volt.
Egyre biztosabb, hogy a kérdező a saját húga. :))))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!