Hogyan tudnék segíteni a húgomnak, hogy az új iskolájában, meg úgy az életben tudjon új barátokat szerezni? És hogyan tudnám bátorítani, hogy fordítson hátat a mostaniaknak anélkül, hogy megsérteném? (Kifejtve lent)

Szóval a kisebbik húgom elég visszahúzódó lány volt mindig is. Az oviban ráakaszkodott egy kiállhatatlan, piócatermészetű másik kislány, aki mindenhová ment vele: ált suliba és még gimibe is. Miatta számkivetetté vált a húgom is az osztályaiban, mind a lányok, mind a fiúk cikinek tartották. Mivel az évek alatt nem igazán változtak az osztályok, évfolyamok összetételei, így a húgomnak esélye sem volt soha a tisztalapra, ezért aztán beszorult a pária skatulyába. Kb. két éve (7-ik osztályban) elküldte végre a pióca kiscsajt melegebb éghajlatra és onnastól belekerülhetett egy nagyobb, menőnek titulált lánytársaságba, ahol elsőre úgy tűnt mindenki kedveli, de aztán kiderült, hogy ez még sincs így. 5-en voltak ebben a társaságban, ahol két lánnyal kerültek közelebb egymáshoz. Őket nevezzük az egyszerűség kedvéért Orsinak és Zsuzsinak. Orsi volt a társaság méh királynője, minden kislány az ő legjobb barátja akart lenni, valószínűleg azért, mert Orsi családja gazdag volt és mindig megkapta a menő cuccokat. Zsuzsi pedig főként a húgom elfogadó, mindenkiben a jót látó, naiv kedvessége miatt csapódott hozzájuk. Az ötös másik két tagja fújni kezdett a húgomra, mivel úgy gondolták, elveszi tőlük Orsit. Orsi körülbelül tavaly (8. osztály) év végére nagyon beemózott. Az összes élhetetlen populáris animét elkezdte isteníteni és nyilván az ezen "művek" köré szerveződött toxikus fandom tevékenységek váltak a kedvenceivé, mint a depresszióról és öngyilkosság szépségeiről való merengés és a szülei gyűlölete. Mivel ő volt a menő lány, hát ez lett a menő. A lányok 9-ikbe is együtt mentek, de egy kis csavarral. Számomra idén januárban derült ki, miután a húgom addigi átlag kiskamaszlány külsejét anime fiú külsőre cserélte cirka 2 hónap leforgása alatt, hogy ők ketten Orsival nem csak barátok, hanem egy párt is alkotnak körülbelül 8. év vége óta. Amikor a húgom először coming outolt akkor nekem biszexuálisként, szerintem elég támogatóan viselkedtem vele végig. Támogattam a kapcsolatot, még úgyis, hogy tudtam megtörtént már, hogy az Orsi cserben hagyta őt. Aztán kábé egy hónapja, mikor otthon voltam és beszélgettem vele erről az egészről, megtudtam néhány eddig nem említett információt, amelyek fényében úgy érzem, hogy képtelen vagyok tovább támogatni ezt a kapcsolatot, mert a húgomnak ártanék vele. Ekkor döbbentem rá ugyanis, hogy mi is megy itt valójában és miért is baromira nagy baj, amit ezek a srácok egymással művelnek teljes tudatlanságban.

Probléma #1: Amikor a húgomnak coming outolt Orsi, végre a húgom volt Orsi legjobb barátnője, az osztály lányai között végre sok év száműzetés után ő volt a menő lány legjobb barátja, de rajta kívül semmilyen más szociális kapcsolata NEM VOLT és azóta sincs az osztályban, sem pedig azon kívül a családot leszámítva. A párkapcsolat pedig az Orsi ötlete volt, ő kérdezte meg járnak-e, miután közölte a húgommal, hogy ő a "chrush"-a. A korábban említett szűk szociális háló miatt, aztán könnyű volt elképzelni, hogy ha a húgom nemet mondott volna a kapcsoaltra, akkor mi történik vele: egy barátja sem marad. Tehát technikailag kijelenthetjük, hogy a húgomat belekényszerítette a legjobb barátnője egy leszbikus kapcsolatba 15 évesen, ami végülis kapcsolati abúzus, mert a húgom Orsival szemben szociálisan kiszolgáltatott helyzetben van.

Probléma #2: A húgom azt mondta, hogy (és most nem viccelek), hogy azért választotta a biszexualitás címkéjét, mert szépek a színek a zászlajukban. Egyébként is későn érő alkat és egy átlag 15 évesnél is kevésbé érett jelenleg és még úgy is, hogy ezt tudtam földhöz vágott a felismerés, hogy egy játéknak, divatnak fogja fel a szexuális identitását.

Probléma #3: Miután szilveszterkor coming outoltak együtt Zsuzsinak és elmondták, hogy ők egypárt alkotnak, rá egyhónapra Zsuzsi is comingoutolt pánszexuálisként, majd elmesélte nekik, hogy ő bizony szerelmes az egyik negyvenes, nős férfi tanárukba... Számomra egyértelmű, hogy ez utóbbi comingout a lemaradástól való félelemből született.

Probléma #4: Állítólag több tucat biszexuális vagy leszbikus lányról tudnak még az iskolájukban (csak a saját osztályukban tudnak még egy triót, vagy inkább vélni tudnak, akik szerintük azok). Nyilván felnőtt fejjel furcsa hallgatni, hogy mennyire nem érzi, hogy ők ebből egy jelentős számot valószínűleg bebeszélnek maguknak.

Probléma #5: A húgom rossz tanuló volt világéletében. Orsi és Zsuzsi pedig jótanulók, de soha egyszer sem nyújtottak volna neki segítséget.

Probléma #6: Orsi anyja rühelli a húgomat, amitől nyilván a húgom sokat sír, és kvázi egyik ilyen síros alkalommal közölte, hogy "miért engem utál az anyja? nem is én kezdtem ezt az egészet"

Probléma #7: A húgom vagdosta (talán mostanra ez megszűnt) magát és öngyilkos gondolatokat forgatott a fejében. Valószínűleg a toxikus anime fandomok és Orsi hatására jutott el eddig. Mivel rajtuk kívül semmilyen más hatás nem érhette, mert ő elzárkózott attól, hogy Orsin és az animéken kívül bárhova odakoncentráljon.

Probléma #8: Félévkor megbuktatták kémiából és nem szólt róla a szüleinknek. Órák helyett is animéket nézett végig.

Probléma #9: Iszonyatosan undok és önző újabban, szöges ellentéte annak, a kedves, tapintatos, segítőkész lánynak, aki ő valójában.

Probléma #10: Ezek a lányok sohasem beszélgettek, barátkoztak még fiúkkal, de nagyon vágynak a fiú társaságra, szóval úgy fest, ez az állapot azért jött létre, mert a fiúk nem érdeklődtek irántuk.

Szóval most, hogy így összegeztem, miért is van rossz baráti társaságban a húgom, jöjjön a hab a tortára. A szüleink nyitottan fogadták a coming out-ot, de azt ők sem bírják elviselni, hogy az Orsinak egészségtelenül nagy befolyása van a húgom felett. A múltkor önkényesen hosszabított meg egy hármas ottalvást, úgy hogy kész tények elé állította a szüleinket, akik pedig nem merték haza parancsolni, mert a pszichológus tanácsára nem tiltanak neki semmit, nehogy még mélyebben az öngyilkosság felé tolják.

Na de térjünk a lényegre. Tavasszal, a bukás és azután, hogy a kisebbik húgom szorong az összes tanárától állítása szerint, felajánlottuk neki, hogy válthat iskolát és az idősebbik húgom sulijába átmehet, mivel arról jók a tapasztalataink. Még a nagyobbik húgom beszélt vele egyszer erről és tényleg kiecsetelte, hogy szerinte miért jobb az ő volt sulija, mint a kisebbik húgom újgazdag buborékban lebegő mostanija. Ettől a ponttól kezdve pedig a kisebbik húgunk vált az egyik fő motorjává az iskolaváltásnak. Már át is írattuk, én pedig igyekszem helyzetbe hozni minden téren gyűjtsön tapasztalatokat, de azt érzem, mintha versenyt futnék Orsival. Ha én próbálom a húgomat olyan élménykehez juttatni, ahol fejlődhet, ahol rendes emberekkel köthet isemrettséget és erről az Orsi tudomást szerez, rögtön mondja, hogy "legközelebb ő is akar jönni". Legújabb találmányuk Zsuzsival, hogy majd ők első nap bemennek a húgom elé az új sulijához, de mivel egyszerre csengetnek ki, esélytelen, hogy ne a húgom érjen hamarabb haza, akkora a földrajzi távolság a két város között. De én nem akarom, hogy zavarják a húgomat az új helyen való beilleszkedésben, mert nyilván lassabban fog menni, ha Orsinak majd nem tetszenek az új osztálytársak, és uszítgatja majd ellenük a húgomat, ahogy a szüleink ellen is teszi.

Szóval kérdés, hogyan tudnám ráébreszteni a húgomat, hogy az új osztályára koncentráljon és építsen ott minőségi barátságokat, és ne hátra felé tekintgessen? Illetve a majdani, nagy számok törvénye alapján, bekövetkező Orsival való szakítás kapcsán, hogyan tudjuk elérni, hogy ne zuhanjon depresszióba és ne akarjon véget vetni majd az életének? (Anyánk ettől retteg a leginkább.)