Utálom a bátyám, mit tegyek? (Bővebben lenn)

Semmi sem fog változni, amíg a szüleid azt nem mondják, hogy van 1 hónapja munkát keresni, különben mehet a híd alá.

Egyébként én is annak vagyok a híve, hogy az utolsó filléremig segítek ha tudok, de ha hülyének néznek, élősködnek rajtam és kihasználnak, azt nem szeretem.

Szóval én a szüleid helyében lejelszavaznám a wifit, lekódolnám a tévét, ha nem ad bele a rezsibe, akkor ne használja. Kaját pedig nem vennék hogy legyen miből főzni, hanem rendelnék magamnak, ők meg oldják meg. Ugyanez a helyzet a mosással is.

Választás elé kell állítani. Vagy dolgozik, vagy megy a háztól. Nem minden munka leterhelő, elmehet például portásnak egy lepukkantabb helyre, ott 12 órából 10 azzal telik, hogy elfoglalod magad valamivel, ellenben arra elég a pénz, hogy szerény körülmények között megéljen.

Egyébként ha belegondolsz, azért nem hibáztatható, hogy nem akar menni dolgozni, hisz az emberek 99%-a is ezt érzi. Az a baj (és ebben nagyon is vétkes), hogy nem alakult ki benne az az alapvető ösztön, hogy akár tetszik akár nem, ettől még el kell menni dolgozni, nem lehet mások nyakán lógni. Ma már azt sem lehet megoldani a fizetések végett, hogy az egyik fél háztartásbeli, ráadásul a leírásod alapján erre sem hajlandó.

Akármennyire a fiam, én határidőt szabnék neki, mondjuk 1 hónapot.

Ha a határidőn belül nem talál munkát és nem helyezkedik el, fel is út, le is út, és nem érdekel, hogy nincs hová mennie.

Ne az én fizetésemen/nyugdíjamon élősködjön /-nek, mert bár a koporsón nincs farzseb, de azért én is élni szeretnék, és nem két ingyenélőt eltartani.