Van itt olyan, vagy ismertek olyan embert, aki nem tartja a kapcsolatot a saját testvérével?

Van.

Nem normális dolog.

Anyukánk halála után olyan ocsmány, undorító módon viselkedett,

hogy nem tartom vele a kapcsolatot, mert nincs szükségem

a cirkuszokra, a gonoszságaira, arra, hogy szerte-szana terjessze

a rosszindulatú pletykáit.

Anyukánk összetartotta a famíliát.

Sajnos az egyik testvérem meg szétverte.

Apám az öccsével és a húgával se beszél, a féltestvérének (bátyja) csak a nevét tudom, szerintem apám se tud róla többet. Talán már nem is él, apám se mai csirke. Ott az volt a gond, hogy az apai nagyanyám egy mérget köpködő kígyó, mindig egymás ellen fordított mindenkit, akit csak tudott a kitalált pletykáival, beszólásaival, aztán élvezte, hogy háborúznak körülötte. Felnőttként ez valahogy megmaradt. A húgával sikerült rendeznem a viszonyukat annyira, hogy ünnepekkor felhívják egymást, de ennyi. Az öccse meg .. 14 éves koromban "megharagudtunk" egymásra (a két család), mert akkor vettünk házat, az öccse meg jött, hogy akkor most biztos sok pénzünk van, adjunk neki kölcsön. Nem kapott pénzt, ezért nem beszéltünk többet. 34 vagyok most. Múltkor elsétáltam egy unokatesóm mellett és konkrétan pár lépés után fordultunk meg mindketten, hogy basszus, nagyon ismerősek vagyunk egymásnak, honnan??? "Váááá te vagy a kisMiklós!" kb így történt. Extra gáz.

A saját nővéremmel se alakult a kapcsolat valami fényesen, mert teljesen mások vagyunk, nincs kapcsolódási pontunk, az ország két végén lakunk. Gyerekként sokszor veszekedtünk, verekedtünk. Néha van 1-1 kísérlet, hogy legyen kicsit közelibb a dolog, de ez kb évi 1-2 "Hogy vagy?" hívásban ki is merül. Egyszerűen nincs témánk.

Az édesapám és a bátyja még valamikor 1990 körül vesztek össze, már mindketten meghaltak de sose békültek ki. Valami olyasmi volt, elkártyáta apuék családi örökségét vagy valami ilyesmi volt. Arról a családi ágról semmit se tudok, ha egyáltalán van, mert ezt se tudom, hogy a nagybátyámnak volt-e családja vagy valami.

Az unokahúgomról igazából semmi konkrétumot nem lehet tudni már vagy 8-10 éve. tök normális volt de egyszer csak totál megváltozott egy szarkavaró lett belőle, elkezdett mindenkit csak kihasználni, átverni. Elkezdett eltünedezni egyre hosszabb időre, először csak pár napokra, majd hetekre, végül hónapokra. De olyan szinten felszívódott ilyenkor, hogy telefon kikapcs, közösségi média zéró, a baráti társaságából (legalábbis akiket ismertünk) se tudott senki semmit róla. Azt is csak onnan tudjuk, hogy külföldön él, mert pár éve (4-5 éve talán) próbaképpen rákerestem a nevére és kidobta a facebook. Bejelöltem, meg még többen a családból de eltelt vagy egy év mire visszajelölt, pedig napi szinten posztolt és töltött fel képet. ilyen szülinapi, karácsonyi stb. köszöntéseket viszonozza meg hébe-hóba lájkolja a bejegyzéseinket, de üzikre nem igen reagál, vagy ha mégis akkor elég szűkszavú, semmitmondó válaszokat ad. Kb ennyi a kommunikáció, de legalább tudjuk, hogy kb jól van.

A párom nem nagyon tartja a húgával a kapcsolatot, de mondjuk én teljesen megértem. 15 volt, mikor az anyja lelépett egy pasival, aki nagyon nem szerette a páromat, mindig fúrta (értem én, hogy nehéz egy kamaszfiúval, akinek most rombolták szét a családját, de tudta, mire vállalkozik, amikor elkezdte "kezelgetni" az anyját).

Aztán lett közös gyerekük, onnantól még annyira se engedte a család közelébe a páromat mondván, hogy "nehogy ártson a kicsinek féltékenységből". Nonszensz, sose bántotta, még csak rosszat se szólt rá. A kislány azóta kb 10 éves, tavaly küldtünk neki ajándékot karácsonyra, állítólag úgy kaphatta meg a csomagot, hogy az apja nem tudhatott róla.

Több ilyet is ismerek

- az egyik helyen az unokahúg áskálódott

- a másik helyen az egyik gyerek összeveszett az apával, a testvér azért került "feketelistára", mert békíteni próbált

- ismerek olyat is, ahol az egyik gyerek utálta ki a másikat, csak, hogy kisajátítsa a szüleit, a szülők meg "hagyták"

Mi 5en vagyunk testvérek, a nagyobbik hugommal nem beszéltem 6éve.

5 év van köztünk. Mikor anyáék bejelentették, hogy tesom lesz kikészültem. Erre a mai napig emlékszek. A kórházba mikor megszületett kijelentettem, hogy utálom.

A gyerekkorunk végog verekedés vagy veszekedés volt (pedig mindketten lányok vagyunk).

Aztán mikor kamasz lett, olyan 15körül bekerült egy rossz társaságba. Onnan kezdve lopott az egész családtól, főleg pénzt, cigit, majd elektronikai cikkeket.

Anyámék nem tudtak vele mit kezdeni. Betöltötte a 18at azt lelépett otthonról. Én akkor 23voltam, szintén akkor költöztem el.

Most 29vagyok, azóta nem láttam, nem is hiányzik. Néha anya mondja, hogy mi van vele és ennyi.