Meddig kell segítenem a hugomat?

Szüleink meghaltak.Hugom akkor volt 11 éves. Mivel én már nagykorú voltam gyorsan munkát kerestem és vállaltam a nevelését. Az iskolát estin és levelezőn folytattam. Nehéz volt.

Most már hugom is 19 éves. Utolsó éves gimnazista. Még csak most kezdte az utolsó évet de már egyetemet pedzegeti. Örülök hogy tanulni akar vinni valamire,de most már szeretném élni én is a saját életem.

A párommal nem jön ki,mindig mondja huzzon el a szüleink házából nincs joga itt lenni. Adjon akkor lakbért neki. Holott a párom is dolgozik,bevásárol segít(ene) leckébe is,mindenbe. A felujitásokat ha csak én keresek meg se tudtuk volna csinálni. Ketten több mindent meg tudunk teremteni.

Most kiderült hogy babánk lesz. Hugomnak nem tetszik. A párom szülje az anyjához a gyereket,síró gyerek mellett hogy tanuljon! Kifogások állandóan.

A rokonok is azt mondják felelötlenek vagyunk,nem gondolok a hugomra,az egyetem is elvisz egy csomo pénzt hát még a kisbaba. A szüleim forognak a sírjukba mert elrontjuk a hugom jövőjét,egy p.na se ér többet a vérnél. A legvégén csak a hugom és és naradunk. Egyik se vállalta a hugom nevelését egyébként.

Én meg belefáradtam. Felvetettem az ötletet hogy adjuk el a szülői házat. Pénzt felezzük és mindenki élheti azt az életet amit szeretne.

De mit képzelek kisemmizem a hugomat. Ő a fele pénzből nem tud házat venni,iskolába jár. Elmegy a ház ára alberletre meg kajára. Én meg mivel ketten vagyunk tudok kezdeni vmit.

Meddig segítsem? Érthető ha már a saját életem szeretném élni? Mikor és hogyan mondjam meg hugomnak?